Dürrenmatt 100

Pálffy Lajos - 2021. január 5. 1:13

Mivel a jóléti társadalmakban egyre tovább élnek az emberek, a svájci Friedrich Dürrenmatt is megélhette volna a 100 esztendős kort, nagy ünnepség lenne akkor ma. Csakhogy 1990 decemberében egy szívroham végzett a világ elvetemültségéről való meggyőződésében megingathatatlan íróval.

Aki egy lelkész gyermekeként látta meg a napvilágot, és nőtt fel békében, biztonságban a Bern kantonbéli Konolfingen településen. Majd mivel apja kórházi lelkész lett Bernben, a jövendő író már itt érettségizett 1941-ben, amúgy nem valami szép eredménnyel. Így aztán a Zürichben elkezdett, majd Bernben filozófia és teológia szakokon folytatott tanulmányai sem voltak sikeresek. 1945-ben ott is hagyta az egyetemet, és előbb grafikáiból, majd írásaiból próbált megélni. Bonyolította helyzetét 1946-os házassága a színésznő Lotti Geisslerrel és a gyors egymásutánban megszülető három gyerek megélhetésének biztosítása, viszont épp erre az időszakra esik berobbanása is az irodalmi életbe. Az első két színdarabja ugyan csúfosan megbukik, de német nyelvű rádiójátékai végül hírnevet hoznak számára, és kabaréjeleneteit is sikerrel játsszák hazájában. Végül, de nem utolsó sorban ekkor születik első, és mindmáig sikeres kisregénye, A bíró és a hóhér is, ami egy remek krimi, és 1968-ban Mihályfi Imre tévéfilmet is forgatott belőle Páger Antal főszereplésével. No és az 1953-as Gyanú, amely valahol az előbbi folytatása is. És végül 1957-ben megjelenik Az ígéret is, amelyből Jack Nicholson főszereplésével készített filmet Hollywood 2001-ben.

Az ókori Plautus és Brecht nyomdokain aztán csak sikeres lesz drámaíróként is, mégpedig úgy, hogy a szilárd jellemű hősök helyett szereplői inkább szánalmas figurák. 1952-ben született groteszk darabját, a Mr. Mississippi házasságát már a tengeren túl is bemutatták, de maga is elkészítette vagy négyszer az átdolgozását. Eme bizonytalanság amúgy jellemző volt rá ekkoriban, ugyanakkor később, újabb drámái bukása után, nagy tehetséggel dolgozza, írja majd át a klasszikusokat, Shakespeare, Strindberg és Büchner darabjait is. Talán legismertebb darabja Az öreg hölgy látogatása (1956) szinte már az antik elődök magasságában szárnyal azzal, hogy a Güllen városába hazatérő milliomosnőnek sikerül pénzével rávennie az addig tisztességes közösséget az ifjúkori csábító kollektív meggyilkolására. Öt évvel később pedig megjelenik és az egész világot meghódítja A fizikusok, egy tragikomédia, melyben a felelősség vállalása elől a bolondok házába menekülnek inkább az (atom)tudósok, akik így válnak „hőssé”, míg az elromlott világot szolgáló kollégáik lesznek a gonoszok.

A tisztes jólétben élő, de a világ sorsára nézve borúlátó író aztán életének végén ismét visszatér a grafikához, no és a krimi műfajához is. Míg az előbbiben talán nem alkot maradandót, addig A megbízás, amelyben természetesen a társadalomkritika is megjelenik, ismét csak sikeres lesz. Hogy aztán így, krimikkel folytatódott volna a pálya, arra csak következtetni lehet, mert mint azt a bevezetőből is tudhatjuk, Dürrenmatt 1990. december 14-én neuchâteli otthonában hirtelen meghalt, mi pedig szegényebbek lettünk nélküle.

Borító: welt.de