Egy Esterházy, aki magát József császárt is megkergette

Pálffy Lajos - 2021. január 26. 10:59

Hogy aztán kuruc generális is akadt az Esterházy grófok között, abban nagy szerepe lehetett annak is, hogy Esterházy Antal anyja, Katalin asszony a rebellis Thököly Imre testvére volt. De azért az ifjú gróf is Bécset szolgálta az első időkben, aztán lett csak kuruccá.

Esterházy Antal 1676-ban született Galántán, és nevelkedésében nagy szerepet kapott nagybátyja, Pál gróf, akiről a múlt héten olvashattak a sorozatban. Pál öccse volt a fiú apja, Ferenc gróf, tatai főkapitány, és maga is aranysarkantyús vitéz, tehát így nem is kétséges, hogy fiát is katonának szánta. Antal pedig 1697-ben csatlakozott a török ellen délen küzdő császári és királyi seregekhez, majd egy esztendő múltán Temesvár ostrománál török fogságba is esett. A krónikák szerint ő lett hát a Héttorony utolsó magyar rabja, mert Sztambulba vitték a jeles rabot, aki aztán a karlócai békével nyerte vissza a szabadságát. Mint a tatai birtokközpont ura, más intézkedések mellett újratelepíttette az elpusztított Oroszlányt és Csákvárt, utóbbinál pedig már kuruc generálisként veszít majd csatát a vidám kurucok mumusával, Siegbert Heisterrel szemben.

Esterházy Antal úgy lett kuruccá, hogy 1701-1702-ben a Rajna mellett harcolt a franciákkal a spanyol örökösödési háborúban, de Rákóczi zászlóbontása, és Ocskay felvidéki sikerei után lovasezredével együtt őt is hazarendelték. 1703-ban tehát Forgách Simon tábornok pálcája alatt ezredesként kergette Ocskayt, majd parancsnoka átállása után ő sem habozott sokáig. Rákóczi pedig azon nyomban generálissá is tette, és 1704-ben a Dunántúlra küldte Heister ellen. Ekkor ugyan győzött az erősebb, szervezettebb ellenfél, de 1706-ban már Bécs alatt járnak a dunántúli főkapitány Esterházy kurucai. Akik 1708-ban Körmend várát is elfoglalják (emlékezhetünk, a Batthyányak erődítményét még nagybátyja védte meg a törökkel szemben), és innen megint csak Bécs alá tartanak, s útközben Laxenburgnál magát József császárt is majdnem elfogják. Aztán a „végjátékban” már a Felvidéken, Érsekújvár várában találjuk Esterházyt, aki 1710 januárjában azért kitör még a jól felszerelt erődítményből és Pozsony alá is eljut. Végül aztán számára is a lengyelországi emigráció marad opcióul.

Talán a laxemburgi császári nyaralónál történtek miatt sem ajánl Bécs kegyelmet a szatmári béke után Esterházy Antalnak, aki az 1717-es „utolsó tatárjárásnál” kap még szerepet, mikor is Ahmed szultán a támadó keresztény erőket azzal osztotta volna meg, hogy Erdélybe küldte a maradék kurucokat egy tatár sereggel. A tatárok azonban nyomban fosztogatni kezdtek, így nem sikerült a felkelést kirobbantani. Sőt a felbőszült székelyek saját maguk verték ki a „kutyafejűket” szegény, jobb sorsra érdemes kurucokkal együtt. Így aztán Esterházy Antal is Rodostóba költözött a fejedelme mellé. De nem adatott sok idő már itt számára, hiszen 1722-ben, 48 évesen elragadta a pestis. Hamvait szintén 1906-ban szállították át a kassai dóm kriptájába, ott nyugszik azóta is a fejedelem mellett, szarkofágján mindig van számos nemzetiszínű szalagos koszorú.

Borító: Kuruc – labanc összecsapás (mandiner.hu)