Egy Esterházy Napóleon ellen

Pálffy Lajos - 2021. június 15. 9:18

Esterházy Vince Pozsony városában született a család galántai, grófi ágán, 1788-ban. Katona lett, mint oly sok Esterházy az idők folyamán, és a Napóleon elleni háborúkban meg is mutathatta, mire képes egy Esterházy, avagy a magyar katona.

Igen, a napóleoni háborúk sok tehetséget felemeltek, és persze pusztítottak is el. Már csak azért is, mert az ütközetekben sokszor majd százezres seregek csaptak össze, és nem volt ritka, hogy a katonák harmada holtan maradt a csatatéren. Ami köszönhető volt a tüzérség rohamos fejlődésének, no és annak a régről megmaradt szokásnak is, hogy a legfontosabb, legnépesebb fegyvernem, a gyalogság fedezéket nem keresve, mellét, testét az ellenség golyóinak kitéve nyomult lassan, lépésben előre, vagy éppen indult rohamra. A jól begyakorlott mozdulatsorok között még nem szerepelt a „Fedezékbe!” parancs, és végrehajtása sem, így aztán aratott a halál a napóleoni háborúk során is. Esterházy Vince gyalogosként kezdte a pályát, 16 évesen már zászlós volt, aztán a huszársághoz átnyergelve, 1805-ben az 5., Radetzky-ezredben vitézkedett, majd 3., d’Este-huszárezredben már százados. Megcsillogtathatta harci erényeit az Aspern mellett vívott csatában is, 1809. május 21-én.

Amikor is Bécstől keletre, a Duna partján próbálták megállítani a francia császár seregeit, de az az éj leple alatt egy sziget felhasználásával hidat veretett, és 60 000 emberével átkelt a folyón. Az osztrákok ugyan vagy 90 ezren voltak, de mégsem volt egyszerű visszaszorítani a jól vezetett, sok csatát látott franciákat. A rendkívül véres csata után 37 ezer francia és 41 osztrák katona maradt holtan a csatatéren, vagy éppen úszott lefelé a Dunában. De Esterházy Vince kitüntette magát az ütközetben, és négy esztendő múlva a Dráva völgyében, Weichselburg mellett is. Ahol a franciákat üldözve századával szétver egy gyalogzászlóaljat, tehát legalább négyszeres túlerőt és némi lovasságot is leküzd ekkor két ágyút is zsákmányolva. 1914 márciusában, Reggiónál a támadó francia lovasságot állítja meg, amiért őrnagyi rangot és a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét is megkapja. Így érnek véget számára a napóleoni háborúk, de nem szerel le.

1817-ben, a béke második évében megnősül, Zsófia liechtensteini hercegnő lesz a párja, a gótikus várból reneszánsz és barokk palotán át klasszicista kastéllyá alakuló Lednice lesz az otthonuk. A csodálatos épület és nem kevésbé híres parkja közelebb van ugyanis Antal brünni szolgálati helyéhez, mint a grófi ág galántai birtokközpontja. Antal aztán 1828-ban megkapja az uralkodótól a saját ezredét, a 8. Coburg-huszárok parancsnoka, tehát ezredese lesz. Hogy aztán már vezérőrnagyként, a morvaországi Einsgrub városkájában érje a halál 1835-ben. S mivel a házaspárt elkerülte a gyermekáldás, hát özvegyének arra is maradt ideje és lehetősége, hogy részt vegyen az udvar életében. Idővel Zsófia főhercegasszony lesz a barátnéja, akinek nagy szerepe volt abban, hogy lemondassák a magyar függetlenséget, az áprilisi törvényeket szentesítő V. Ferdinándot, és helyére a 14 éves Ferenc Józsefet állítsák. Akit már nem kötelezett elődje adott szava.

Borító: Esterházy Vince, ahogy az első képen a zászlót tartó Somogyi Győző elképzelte (adontes.hu)