Egy kendő tartotta össze a ravatalon a trónörökös fejét

Pálffy Lajos - 2019. január 30. 1:35

Éppen százharminc esztendeje annak is, hogy Rudolf herceg előbb lelőtte 17 éves szeretőjét, majd kis szünet után a halántékához szorította a revolvert, és el is sütötte azt. Egy szomorú, nagy gyermek döntött így, tele mentális és mindenféle más betegségekkel. Az önkéntes halál igazi oka azóta is találgatások tárgya.

Két lánygyermek után Rudolf születésének nagyon örültek Bécsben és a birodalomban, szóltak a díszlövések, de mindjárt egy probléma is akadt. Mégpedig a végtelenül konzervatív Zsófia főhercegnőnek, Ferenc József anyjának a fellépése. Aki elszakítva a gyermeket megbízhatatlannak, gyengének tartott anyjától, maga vette kézbe annak neveltetését. Tudjuk, a 19. század derekán Zsófia hordta a nadrágot a Hofburgban. Ő döntött az elmegyenge V. Ferdinánd leléptetéséről és Ferenc József trónra juttatásáról is. És voltaképpen egészen a haláláig, 1872-ig odafigyelt a trónörökös neveltetésére, aki pedig sokat szenvedett ebben az időszakban. Szenvedett, mert nagy volt a szigor, amit nevelője, Gondrecourt gróf gyakorolt vele szemben. Aki vitéz katona lévén, elsősorban a keménységet, a kitartást és a fegyelmet tartotta fontosnak. Az valószínűtlen, hogy pisztolyokat sütögetett volna el az alvó Rudolf szobájában, de az tény, hogy nagyon kemény volt vele. Ami ellen Erzsébet tiltakozott is, elérve az új nevelő, Thurmburg gróf kinevezését.

Közben Rudolf magányban nőtt fel, anyját nem engedték közel hozzá, apja pedig hajnaltól estig az államügyeket intézte. Rengeteget, napi 13 órát kellett közben tanulással töltenie, vagy ötven tanár keze alatt az évek során. Akik között viszont sokan voltak olyanok, akik nem feleltek volna meg Zsófia elképzeléseinek. Innen (is) származtatják Rudolf tagadhatatlan liberalizmusát, ami azért lehetett egyfajta lázadás is a sok korábbi tortúrával szemben. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy vágyta konzervatív apja elismerését, amit igazán sohasem kapott meg. A királyi, császári apa ugyanúgy nem bízott benne, mint Zsófia a menyében. Így aztán az ifjú Rudolf másfelé, az élvezetek felé fordult. Első szeretője ugyanúgy a Burgtheather művésznője volt, akárcsak Schratt Katalin, atyja választottja. Az is biztos, hogy kezdetben szerelmes volt az Erzsébet által tramplinak nevezett gyermekképű feleségébe, a belga Stefánia hercegnőbe. De aztán újra visszatért a kicsapongás, de most megérkezett vélhetően a szifilisz is vele. Így egy leányka megszülése után meddővé tette ifjú feleségét is, magát pedig a járulékos fájdalmak miatt vélhetően morfinistává.

A nők és az éjszakázások mellett azért volt egy másik élete is. Élénken érdeklődött a tudományok, ezen belül az ornitológia iránt. Ő volt a Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című sorozat szerkesztőbizottságának az elnöke és név nélküli cikkekben bírálta a Monarchia kül- és belpolitikáját. Tisztában volt az orosz veszéllyel, de nem tartotta jónak a Németországgal való barátkozást, inkább a franciákhoz közeledett volna. Támadta az arisztokráciát és a főpapságot, de kikelt a spiritiszták ellen is. Nagy tisztelője volt Tisza Kálmánnak, de a magyar önállóságot a nemzetiségek miatt megvalósíthatatlannak tartotta. Aztán sokat vadászott, Görgényszentimre mellett birtokot is vett, ahol medvére lesett. És az 1880-as évek második felében egyre többet emlegette az öngyilkosságot, amihez gyenge ember lévén, társat keresett. Előbb Mizzi Kasparnál, a felsőbb körökben dolgozó, akkor 25 éves prostituáltnál próbálkozott, de ő élni akart. (Rudolf végül 190 millió forintnak megfelelő összeget hagyott rá.) Így jött a képbe a fiatal, 17 éves Vetsera Mária, akinek anyja állítólag korábban már Rudolf szeretője volt. És eljött az a titokzatos éjszaka a mayerlingi vadászkastélyban, amikor nem hallott senki semmit. Erős volt a revolver, egy kendő tartotta össze a fejét a ravatalon.

Borító: Wikipédia