A MŰ MÖGÖTT
Egy közismert szerelem

Kecskés Nikoletta - 2022. március 28. 8:14
1926. ősze. Ha a fák rozsdásodó levelei bekukucskálhatnának Hilbert Károly tanár úr ablakán, megleshetnék az első szerelem bűvöletében zavartan beszélgető fiatalokat: a 14 éves Gyarmati Fannit és a 17 éves – akkor még Glatter, később Radnóti – Miklóst.
A kamaszok szíve gyorsabban ver egymás tekintetétől, és valószínűleg hétről hétre mind lelkesebben sietnek a különórákra. Idővel nemcsak matematikai tudásuk mélyül el, hanem egymás iránt táplált érzéseik is. Bár hamarosan elválaszthatatlanok, senki nem sejti, hogy egy életre szóló – emberi botlásoktól sem mentes, ám ettől csak még megejtőbb – szerelem bontakozik ki közöttük. Fannit örömmel töltik el udvarlójának hozzá írt versei, de fogalma sincs róla, hogy a jövő halhatatlan múzsájaként lépked reggelenként iskolatáskájával a vállán. Miklós pedig valószínűleg lelkes „mindörökké!” fogadkozással rója kedvese monogramját költeményei mellé, nem sejtve, hogy kapcsolatuk első próbatétele hamarosan megjelenik életükben a német Klementine Tschiedel személyében. Tini – ahogy a költő később Emlék című versében említi, a „feszeskemellű, fecskenyelvű régi lány” – már jóval többet ad plátói szerelemnél a fiatal férfinak. Bár Radnóti végül egyértelműen Fanni mellett dönt, még sokáig leveleznek egymással. Amikor 1937-ben a nő meglátogatja az akkor már házaspárként élő szerelmeseket, még a feleséget is megnyeri „nyílt s jóságos” arcával, szépségével és Miklóshoz való kétségbeesett ragaszkodásával.

Mindezek a tapasztalatok azonban valószínűleg hozzájárulnak ahhoz, hogy érett felnőttként, mély érzelmi intelligenciával fogadja a költő életében felbukkanó legnagyobb kísértést. Beck Judit szépsége ugyan meg sem közelíti Fanniét, ám a korabeli beszámolók szerint mindenkit lenyűgöz a kisugárzásával. És mivel boldogtalan házasságban él, meg sem próbálja megzabolázni csáberejét. Bár ő és Miklós gyerekkoruk óta ismerik egymást, csak 1941-ben kezdődik a „J- ügy”, amely a költőt hamarosan komoly lelkifurdalásnak, Fannit pedig elkerülhetetlen gyötrődéseknek teszi ki. A szakítási kísérletekkel, majd heves egymásra találásokkal tarkított viszonyban több a dráma, mint a könnyed élvezet, ráadásul Radnóti Fannit sem akarja elveszíteni. „Egyetlen kicsi beteg Fif, látod, nem tudok aludni, bánt a leveled, az egyedüllét, minden. Imádlak. És még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, mit gondolsz, de tévedsz, teljesen helytelenül látsz. Helytelenül látod a J.-ügyet is. (…) Téged szeretlek. És terajtad kívül minden csak játék. És játszani is jól esik néha.” Bár a költő soraiból azt hihetnénk, az afférnak már vége, a tiltott gyümölcs rabjai egyelőre képtelenek elszakadni egymástól. Fanni pedig hol az elnéző türelem vértje mögül, hol az elkeseredés kínpadján vergődve állja a sarat: „Én igazán nem nézem rossz szemmel ezt a játékot, ha Miklósnak örömet okoz, örüljön” – olvashatjuk naplójában. Máskor viszont kevésbé megengedően nyilatkozik: „Hát szeressék egymást, ha kikerülhetetlen, de ezeket a félig vagy soha semmihez sem vitt szánalmas kis izgalmakat nem bírom végigtanúskodni. Ha szeretni akarják egymást, hát szeressék szabadon és elhatározva teljesen.”

Maga Radnóti alig említi naplójában Juditot, néhány verse – például a Zápor – azonban annál árulkodóbb: „Elporlik a csöpp./De a test csak utánad/nyújtózik, az izmok erős szövedéke/még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!/Emlékszik és gyötri a bánat.(…) ez a zápor/ sem mossa le rólam a vágyat utánad.” Két karodban című költeménye, amelyet szintén szeretőjéhez ír, már a halál gondolatával zárul, így Beck Judit végül elrémül szerelme vívódásai láttán, és minden erejét összeszedve véget vet kettejük kapcsolatának. A szomorú folytatást mindenki ismeri: a történelem nem hagy rá időt, hogy a házaspár kiélvezze újbóli egymásra találásuk örömét. Miklós halálát követően Fanni 70 évig őrzi házasságuk emlékét, és Beck Judit is tanulságot tesz emberségéről azzal, hogy a Radnótival való viszonyáról készült 1989-es interjún feltételként szabja: csak az özvegy halála után tehetik közzé. Hogy miért nem von le semmit a félrelépés napvilágra kerülése a Radnóti házaspár szerelmének varázsából? Erre a költő sorai adják meg a választ. „Én én vagyok magamnak,/ s neked én te vagyok,/s te én vagy magadnak,/két külön hatalom./S ketten mi vagyunk./De csak ha vállalom.” Fanni és Miklós együttlétük alatt mindvégig tiszteletre méltó bátorsággal vállalták a „mi” bűvös egységét, annak valamennyi kihívásával és buktatójával együtt. Elkerülték a szerelem és egymás hamis idealizálásának csapdáját, és álságos játszmák nélkül harcoltak önmagukkal azért, hogy kapcsolatuk örök kötelékét megőrizhessék.
Borító: Ők, ketten (nepszava.hu)