Egy újabb templomból lett végvár

Pálffy Lajos - 2022. március 23. 10:03

A zalai Nagykapornakon, avagy akkoriban csak Kapornakon hajdan szép kolostoruk és háromhajós, nagy templomuk és hiteles helyük volt a bencéseknek. Aztán ide is eljött a török, és végvár lett a kolostorból. Az utolsó szerzetesek 1571-ben kaptak utasítást arra, hogy szekerezzenek át az összes iratokkal Vasvárra, így a vár már tisztán a katonák céljait szolgálta.

Bizony, régi, szép, három hajós, román stílusú templom és mellé építve egy négyszögletes kolostor állt Isten szolgáinak rendelkezésére Kapornakon. Mégpedig Kadar nembeli György, az alapító révén, akinek fia magtalan volt, így a királyra, II. Gézára (1141-1162) szállt vissza a birtok. De a kolostor maradt akkor is, mikor Héder nembeli Wolfer fia, Benc kapta meg az itteni, nem a kolostorhoz tartozó földeket. Mégpedig németújvári birtokáért cserébe, ahol megint csak a bencéseknek volt amúgy rendházuk. 1237-ben aztán a kapornaki barátok összekaptak a veszprémi püspökkel, aki parancsolni akart felettük. Így az apát Rómába indult IX. Gergelyhez panaszra, a püspök pedig kiközösítette a kapornaki bencéseket, tüskéket szóratott a templom elé, hogy távol tartsa a barátoktól és miséiktől a híveket. A bölcs pápa pedig a zalavári és a tihanyi apátra bízta a vizsgálatot, és 1238-ban kis is békültek egymással a felek.

1240-ben aztán hiteles hely is lett a klastrom, 1292-ből pedig már ismerjük is a pecsétjét. Aztán elmúlt egy erős évszázad, és Ferenc kapornaki apátot ott találjuk a konstanzi zsinaton, ahol 1415-ben mellesleg megégették Husz Jánost is. 1532-ben, augusztus 2-án, Bécs felé tartva Szulejmán elfoglalta és felégette Kapornakot is, de aztán a kis Kőszeg megállítja a törökök legnagyobb szultánját. 1537-ben Ferdinánd nevében Wilhelm von Pucheim foglalja el a települést, és az addigra már valamennyire megerődített klastromot, és tovább erősíti azt. 1544 után pedig már végvárrá is minősíti Kapornakot Bécs, ekkor még öt szerzetes is a katonákkal lakik a klastromban. 1567-ben ugyanakkor simán elfoglalta és le is rombolta részben a török, a könyvtárat és a hiteles hely okleveleit azonban sikerült Zalavárra menekíteni. Ekkor még négy bencés barát ott marad, majd 1571-ben ők is utasítást kapnak a költözésre. 1580-ban a kapitány, Egeraljai László jelentése szerint 70 gyalogos és 37 lovas szolgál Zalaváron és Kapornakon együttesen.

Kanizsa eleste után még 30 német zsoldos is megérkezik az 50 magyar hajdú és ugyanennyi huszár mellé, erősítésnek. 1643-ban arról panaszkodnak a kapornakiak, hogy düledezik a vár kapuja, de ezt egy év után megjavítják. Sőt 25 gyalogos is érkezik további erősítésül, de az 1664-es, nagy török hadjárat során Kapornak sem kerülheti el a sorsát. Aztán a vasvári béke évében ismét magyar őrség ül benne. 1690, Kanizsa visszafoglalása után feleslegessé válik a kapornaki végvár is. 1703-ban meg is kezdődik a külső falak bontása, 1735-ben pedig a ferencesek veszik át a kolostort és a templomot. Mindkettőt át is építik, a templomot 1779-re barokkos, egyhajós istenházává alakítják. Rómer Flóris, mikor erre jár, a várnak már nyomát sem találja, aztán a ferencesek ideje is lejár Kapornakon, jön a szerzetesrendek feloszlatása, a szintén barokkossá átépített kolostorból pedig idővel idősotthon lesz, ahogyan ez a nyugati országrészben máshol is megtörtént már.

Borító: A vár rekonstrukciós rajza (varlexikon.hu)