Egyszemélyes Gesammtkunstwerk
Pálffy Lajos - 2017. november 28. 12:25
260 esztendeje, mikor Hadik András huszárjaival megsarcolta Berlint, Londonban megszületett William Blake, aki már gyermekként megismerhette Swedenborgot, aki illusztrátorként élte le életét miközben verselt, festett és a nyomda helyett rézbe metszette költeményeit is. 1810 és 1817 között talán a bolondok házát is megjárta, de megtermékenyítőleg hatott utólag sokakra.
Képzeljük el egy pillanatra a 18. század közepének gyárkéményes, füstös, ködös Londonját, és egy polgári családot az asztal körül, ahol este gyertyafénynél Swedwnborgot, a nagy svéd teológust, látnokot és misztikust olvassa a családfő. A folytatás nem is lehet más, mint hogy a nagyobbik fiú, William különféle látomásokról kezd otthon beszélni, amiket aztán sokszor szó szerint igyekeznek kiverni a fejéből. Később némi gyakorlatok (a Westminster és a középkori London emlékeinek rajzolása, másolása) után jó nevű rézmetszővé válik, és így is éli le a korban meglehetősen hosszúnak számító 70 életévét. Úgy, hogy közben világrengető események (az USA megalakulása, a francia forradalom és Napóleon hódításai) zajlanak mellette, de őt mindez többnyire hidegen hagyja. Mint ahogyan a visszaemlékezések szerint a családfenntartás ügye is: felesége, Catherine Sophia például nem kérhetett pénzt tőle a rezsire, mert ilyenkor rendesen haragra gerjedt. Catherine, ahogy vezetékneve is jelzi, bölcs asszony volt, ilyenkor csak némán nézett urára, aki idővel rájött, hogy mi is a dolga.
Szűkölködni ugyan nem szűkölködtek, Blake jól el volt látva munkával, többek között Dante és Vergilius műveit és a Canterbury meséket is illusztrálta, és a felesége is besegített a nyomtatásba, sőt később a rajzolásba is. Éppen ezért maradhatott ideje és tehetsége a gyermekkorból magával hozott misztikus dolgokra. Ezek pedig leginkább a költészetén keresztül nyernek teret, ami pedig a kortársak számára teljesen ismeretlen marad. Az első, 1783-ban kinyomtatott hagyományos verseskötet után nem veszi igénybe a nyomdászok drágának tartott szolgáltatásait, hanem maga metszi rézbe a betűket, a szöveget és az illusztrációkat is. Az otthon kinyomtatott és összefűzött lapokat pedig szintén maga (vagy a felesége) színezi ki, így minden könyve egyedi darab lesz. Ezek ma már sok pénzt érnek, de vagy 70 évig, a preraffaeliták megjelenéséig, Dante Gabriel Rossettiig nem nagyon törődött velük senki. Aztán persze hirtelen mindenki felfedezi magának a szerzőt, Shelley, Yeats és Chesterton is foglalkozik vele, a műveivel.
Amúgy még a francia forradalom évében megjelent első misztikus kötete, Az ártatlanság dalai, amit öt év múlva a mű minden egyes versének tökéletes ellentéte, A Tapasztalás dalai követ. Az első „főhőse” egy bárány, a másiké egy tigris (lásd Szabó Lőrinc remek fordítását), az ellentétek harcában pedig ott rejtőzik maga a fejlődés, ahogy Blake ezt jóval Hegel előtt vallhatta. Hogy aztán nem csak illusztrált, hanem a rá jellemző stílusban festett is, és dallamot is írt a verseihez, sőt, el is énekelte a szerzeményeket, az meg már igazi Gesammtkunstwerk, csak hát egyszemélyes. De nagyon izgalmas és a szimbolistákat, az expresszionistákat és a szürrealistákat is megtermékenyítette.
Borító: Blake tigrise a Wikipédiáról
