Élet és halál az ókori Egyiptomban

Kecskés Nikoletta - 2021. november 8. 12:06

“Leülsz a koponyával a jobb kezedben és egy gin-tonikkal a balban…” – vázolta fel viccesen William Swinton professzor, hogyan is kell egy ókori koponyát megvizsgálni. A kiváló tudós persze nemcsak a humor területén jeleskedett: az első „modern” múmiaboncolást végző orvosi csoport felügyelőjeként társaival együtt új korszakot nyitott a paleopatológia, az ókori betegségek tudományának fejlődésében.

A múmiák olyan eszközökkel való vizsgálata, mint a CT vagy a röntgen, számtalan új és hasznos felismeréshez vezetett. A tudósok olyan információknak jutottak birtokába, amelyek egészen más megvilágításba helyezték az ókori Egyiptom lakóinak életét, mint addig hittük. Ráadásul várható volt, hogy a régmúlt kórokozóinak alaposabb ismerete ugródeszkát jelent majd a jelen kor betegségeinek sikeres kezelésében. Nem csoda hát, hogy az egykori kutatócsoport mélyen átérezte a kezdeményezés jelentőségét. A gondos előkészületeket követően végül 1975. június 10-én, a Manchesteri Egyetem Orvostudományi Karának műtőjében az orvosi szike bemetszései nyomán lehullott a fedőpólya első kötése, hogy hátborzongató valósággal tárja elénk egy több ezer évvel korábban élt gyermek halálának történetét. Az „1770-es múmia” boncolása után pedig már nem volt megállás, egyre több bebalzsamozott test mesélt arról, hogyan zajlott egykor az élet a piramisok árnyékában. A kibontakozó történetek azonban korántsem mutatkoztak olyan romantikusnak, mint ahogyan képzelnénk.

A ragyogó homok birodalmában, a méltóságteljesen magasló szfinxek között ugyanis emberfeletti küzdelem zajlott a túlélésért, amely során a homo sapiens felett gyakran láthatatlan, mégis mindennél hatalmasabb ellenfelek győzedelmeskedtek: a kórokozók. A bacilusok és vírusok nem válogattak, ugyanolyan kíméletlenséggel ragadták halálba az apró, füstös kunyhóban éldegélő takácsot, mint az istennek tartott, kincsekben dúskáló fáraót. A tbc, malária és himlő mellett az élősködők is kivették a részüket a lakosság megtizedeléséből. A bepólyált testek többsége szenvedésekkel teli életekről, és sokszor küzdelmes haláltusákról számoltak be. A vizsgálatok során kiderült például, milyen pusztításra volt képes a homok. A sivatagi tüdőbajnak nevezett betegség, amelyet a homokszemcsék légzőszervbe jutása okoz, szinte mindennaposnak bizonyult az ókori Egyiptomiak között. A szegényebb emberek állapotán csak tovább rontott, hogy rosszul fűtött, füstös házakban laktak, így a tüdejüket korom is szennyezte.

Az élősködőket szintén számos küzdelmes halálért tarthatjuk bűnösnek. Persze nem mindegyikük gyilkolt, ám az életminőséget jelentősen rontották. Az „egyiptomi métely” nevű betegség például alaposan megkeserítette áldozatai életét, és mivel kiváltója, a schistosoma nevű élősködő lárvái a vízből kerültek az emberi bőrre, meglehetősen nehéz volt elkerülni a fertőződést. A lárva a szőrtüszőn át a testbe jutott, és a kifejlődött féreg végül a belekben vagy a húgyhólyagban petézett le, belső vérzést, ezáltal vérszegénységet és krónikus fáradtságot okozva. A betegség annyira gyakorinak számított, hogy tizenéves korra szinte valamennyi gyermek ebben szenvedett. És mivel a belső vérzés következtében véres vizeletet produkáltak, az ókori egyiptomiak szentül hittek a fiúk menstruációjában.

Rengeteg megbetegedést okozott a medinaféreg is, amely az ivóvízből jutott a szervezetbe: a kifejlett példány mérete elérhette a 90 centimétert is. Bár végül elhagyta a gazdatestet, a visszamaradó sérülések a láb amputálását is eredményezhették, ami szintén nem számított garanciának a túlélésre. Bár a többezer éves testek vizsgálata során számtalan szomorú történet tárul fel, az ókori kórokozókkal kapcsolatos információk hatalmas segítséget nyújtanak a jelenleg is pusztító betegségek megértésében, és elősegítik a hatékonyabb kezelési módszerek felfedezését. A mumifikálást alkalmazó ókoriak tehát nem tévedtek olyan nagyot: a holttestek tartósításával valamilyen értelemben új életet teremtettek. Még ha nem is úgy, ahogyan azt akkoriban gondolták.

Borító: Egy múmia koporsójával (metropol.hu)