Először Aelium Salla volt a neve

Pálffy Lajos - 2022. június 15. 9:11

Zalalövő kicsiny várát pedig Perneszy András uram építtette a Szigetvár eleste utáni években. Az biztos, hogy 1576-ban már állt az erősség, egy vastagabb falú várkastély, vizesárokkal és palánkkal körülvéve. Hogy aztán Perneszy uram leszármazottjai kapitánykodjanak benne majd egészen a török idők végéig.

Zalalövőn, az elmocsarasodott Zala folyócska völgyének egyik fontos átkelőjénél már a rómaiak is megtelepedtek. Itt váltottak partot a Borostyánút kereskedői, még az is lehet, hogy őrtornyot, esetleg kisebb castrumot is emeltek ezért. Ami köré, annak biztonságába odaépítkeztek a népek, így Krisztus után 124-ben Hadrianus császár városi (municipium) rangot is adott az Aelium Salla nevű településnek. A virágzásnak aztán már a II. században véget vetettek a barbárok, de a rómaiak végleg csak a IV. században hagyták sorsára városukat. Ahová, az Őrség és a Göcsej határára aztán az Árpádok határőröket telepítettek, de ezek a „lövők” még csak íjászok voltak. A királyok szolgálataikért kiváltságokat, egyfajta kollektív nemességet is adtak nekik, ami persze egyre fogyott, és a török időkre veszett el igazán.

Zalalövőn előbb a csébi Pogány família emelkedett fel és szerzett nagyobb birtokokat, majd a bevezetőből már ismert Perneszy András lesz az, aki talán éppen a Pogányok udvarházának (római?) alapjaira új palánkvárat építtet fel. Amibe aztán a bécsi király által (nem) fizetett őrség is kerül, de a kapitányi címet megtarthatja a föld és az épület birtokosa. A Perneszyek pedig 1684-ig viselik is ezt a tisztséget, csak ezután, utolsó kapitányként lép fel Lövőn Csapody István, aki Perneszy Zsófia hozományaként bírta a várat még egy darabig. 1576 és 1683 között pedig sok víz lefolyt a Zalán is, de a lövői várat, mivel az a frontvonal váraitól nyugatabbra volt, kevés támadás érte. Viszont a török portyázók és az erdőségekben tanyázó rablónépség, elvadult katonák támadásai folyamatosak voltak, ezért is volt nagy szükség az ilyen erősségekre. Amik megszervezték a gázlók, hidak őrzését. A távolabbi gázlókat, átkelőket pedig „bevágták”, kidöntött fákkal torlaszolták el. A folyó melletti fákra pedig figyelőpontokat, „górékat” építtettek, ahonnan jelezni lehetett, ha átkeléssel próbálkozik valaki.

A Zalára vert vagy 150 méteres hidat is őrző Zalalövő várának az 1590-es években már András fia, Perneszy János a kapitánya, aki korábban szolgált a kiskomáromi várban, Kanizsán pedig lovascsapatot vezetett. Néhány gyalogos felett parancsol csak, majd Kanizsa eleste után emelik fel a létszámot 6 lovasra és 20 gyalogosra. 1618-tól, ahogy leveleiből is kiderül, már János fia, Ferenc a kapitány. 1621-ből pedig van egy listánk is a várban szolgálók névsorával, ahol Nagy, Molnár, Iván, Bodó és Benczik vezetéknevű katonákat találunk Szabó János tizedes pálcája alatt. A 3-5 forintos hópénz pedig nem mindig érkezik meg időben, ezért 1640-ben Kurta György tizedes öt emberével meg is szökik. 1642-ben pedig a zalai alispáni tisztet is betöltő Perneszy Ferenc betegségére hivatkozva lemond a kapitányságról István fia javára. Így a vár előtt 1646. november 7-én megjelenő 20 török lovassal már neki kell megbirkóznia. Még szerencse, hogy egy éber gyalogos becsapja gyorsan a kaput, a lövöldözésnek így egy jobbágy és egy ló lesz csak az áldozata.

1655-ben aztán 46 huszár és 40 hajdú szolgál már Zalalövőn, van is gond az elhelyezésükkel. De szükség is van rájuk a szaporodó török portyák és a marhatolvajok miatt. (1653-ban egy 150 fős török csapattal kell felvenni a harcot Salomvárnál.) Az 1664-es nagy török támadásnak viszont csak a szele éri a várat, aminek aztán 1671-ben felére csökkentik az őrségét, 1678-ban már romos állapotáról írnak. Végül 1684-ben távozik belőle Perneszy Ferenc kapitány is, aki még ez esztendőben meg is hal. Lánya, Zsófia révén az új kapitány még viszi egy darabig az ügyeket, majd elhagyja mindenki a lassan lakhatatlanná váló épületet. Aminek az anyagát széthordják, Zalalövő várának mostanra már nyoma sincsen.

Borító: Salla romkert régészeti feltárása Zalalövőn, 1970-es évek (Zalalövő Város Önkormányzata, Ferenczi László CC BY-NC-ND)