Erdősi páter, a branyiszkói csatapap

Pálffy Lajos - 2021. december 2. 11:15

Erdősi, korábban Poleszni Imre nevét is éppen mostanában felejtjük el, pedig branyiszkói hőstettére sohasem szabadna port raknia a múló időnek. Mert azt, hogy egy korábban komolyabb testmozgásra talán nem is késztetett paptanár pergőtűzben, katonái élén megmássza a branyiszkói hágó 750 méterét, az hihetetlen teljesítmény.

Gondoljunk bele, Poleszni Imre ekkor a selmecbányai kegyes tanítórendi (piarista) gimnázium költészettanára volt, afféle „széplélek”, de aztán meghallotta a haza szólítását, és Mednyánszky Cézárhoz, Rómer Flórishoz és Czuczor Gergelyhez hasonlóan felajánlotta szolgálatait az első független magyar kormánynak. Erdős Imre jelesül a Görgei által kimódolt felvidéki hadjáratban Selmecbányára bevonuló Guyon Richárd ezredesnek, amikor az tisztikarával a piaristákhoz volt elszállásolva, és részt vett azok közös étkezésein is. Itt kért szlovákul is tudó lelkészt a Besztercebánya környékén toborzott, 2. honvédzászlóalj mélyen vallásos, többnyire tót ifjainak lelki támogatására. És akkor ott, 1849. január 15-én Erdősi jelentkezett a feladatra, és öt nap múlva már meg is esett a tűzkeresztsége a Szélakna környékén zajló többnapos csatában.

Hogy ki is volt ez az ifjú, 34 esztendős papi ember, arról azért találunk adatokat. A családja talán Ausztriából vándorolt Nyitrára, atyja, Poleszni Ambrus nyitrai csizmadia volt, de nagyobbik fiát taníttatta, míg a kisebbik vitte tovább a mesterséget. Imre a helyi piaristáknál kezdte a gimnáziumot, majd a 6., utolsó osztályát ennek már Léván, magyar nyelven végezte el. 1832-ben lépett be a rendbe, majd két év privigyei noviciátus után teológiát és filozófiát tanult, 1840-ben szentelték áldozópappá. Így kezdhette meg a tanári pályát a kegyesrendiek selmeci gimnáziumában, amely 1922-ben, már a csehszlovák időkben szűnt meg működni. A magas fokú honszeretetéről a tanítás során is tanúságot tévő oktatóból tehát a VIII. dandár tábori lelkésze lett, azé az egységé, akiket talán nem a legélesebb késnek tartottak az asztalfiókban. Velük együtt vonul vissza a császári túlerő, Schlick tábornok egységei elől. Görgei célja a Tokaj irányába való áttörés volt, hogy ott elérje az alakuló honvédsereg egységeit.

Ehhez viszont át kellett törni a vadászalakulatok által megszállt branyiszkói hágón, amely feladatot Guyon kapta meg talán azért is, mert kudarc esetén bele lehet írni a jelentésbe alkalmatlanságukat. Guyon pedig a hágó tövében, a kotornoki kocsmában jól bepálinkáztatta a farkasordító hideg miatt is vacogó legénységet, majd azzal a fenyegetéssel, hogy kartácsot kapnak, ha visszavonulnak, nekiparancsolta őket a hegynek. Ekkor állt az élre Erdősi egy másfél kilós fakereszttel. Ugyan a kapaszkodás során többször is elesett, de nem érte golyó. Közben az is megtörtént, hogy az egyik, különösen szaporán tüzelő sáncon átdobta a keresztet. A katonák pedig tényleg nem hagyták, hogy az ellenség kezére kerüljön istenük, és nem tűrték a mocskot a zászlaikon sem, így bevették a hágót. A tábori lelkész aztán mindvégig Guyon mellett maradt, ott volt a kápolnai csatában, ami után felvette az Erdősi nevet. Harcolt aztán a nagysallói ütközetben, részt vett Komárom védelmében, majd végül a déli hadszíntéren, Szőregnél és Temesvárnál is ott vitézkedett.

Aztán a világosi fegyverletétel után visszatért Selmecre, de Pesten vizsgálat alá vonták, 1850 nyarán mentették csak fel. Így taníthatott a rend nagykárolyi, temesvári, kolozsvári és nyitrai gimnáziumában is, majd 1861-ben, Kecskeméten lett házfőnök 17 esztendőre. Aztán egy 10 esztendős pesti szolgálat után, 1888-ban, már betegen tért haza Nyitrára, ahol meg is halt két esztendő múlva.

Sírja ott van rendtársai között a nyitrai temetőben, ha arra járunk, hajtsunk fejet előtte.

Borító: Portréja életrajzával (Piarista Rend Magyar Tartománya CC BY-NC-ND)