És a Kun Béla mögött álló hóhér meghúzta a ravaszt

Pálffy Lajos - 2019. november 20. 11:40

Az az igazság, hogy nem tudni pontosan, mikor is végezték ki Moszkvában Kun Bélát, de az valószínű, hogy az 1939-es esztendőben, annak is az őszén dördült el az a Nagant típusú revolver, amivel a Lubjanka hóhérai dolgoztak akkoriban. Hogy aztán november 20-án, vagy éppen harmincadikán célozták meg vele az utolsó fényképén meglehetősen ápolatlanul festő volt népbiztos tarkóját, azt nem lehet tudni. Sőt, egyesek szerint már 1938. augusztus 29-én meghúzták azt ravaszt.

Igen, kivégzőosztagra akkoriban Moszkvában nem pazarolták a fegyvert és a töltényt, a tarkónlövés szokása dívott, amit aztán a lengyel tisztek és tisztviselők esetén is oly nagy szekértelemmel hajtottak végre. (Az NKVD még arra is figyelt, hogy a németektől vásárolt Walther-pisztolyokat használjanak, ami szintén az elterelést szolgálta, a háborút elvesztő németeket pedig Katynért is elítélte a haladó világ közvéleménye.) Hogy aztán Kun útja a kivégzőszobáig törvényszerű volt, az nem is lehet vitás. A bolsevik forradalom is felfalta gyermekeit, mint a jakobinusokat a francia. Kun Béla pedig már 1920-ban Szovjet-Oroszországba utazhatott a tanácsállam Bécsbe menekült legfontosabb vezetőivel együtt. A csapatot a rövid bécsi tartózkodás után az ország közepén található karsteini várban, majd a valamivel lakályosabb steinhofi klinikán tartották védőőrizetben. Innen indulhatott Csicserin külügyi népbiztos intézkedése után a társaság Moszkvába, ahol Kun Lenintől mindjárt fontos megbízást kapott.

A Krímbe vezényelték, ahol a lázadozó tatárok és a rengeteg fehér hadifogoly problémájának a megoldását bízták rá. És Kun „remekül” teljesített, több tízezer ember került tömegsírokba utána. Így bizonyítván elkötelezettségét, már 1920-ban ott ülhetett a kommunizmus terjesztésén munkálkodó Kommunista Internacionálé vezetésében, sőt annak operatív Végrehajtó Bizottságába is bekerült. De 1921 márciusában, Mansfeld és Halle környékén már nem operált olyan jól, mint a Krímben. A kommunista puccs itt nem sikerült, volt ahol a gyár munkásai botokkal hajtották el az agitátorokat. Lenin ezért, a visszaemlékezések szerint, a bizottság előtt többször is ostobának nevezte. Miközben Kunnak a Magyarországról menekült elvtársaival is küzdenie kellett, sőt, úgy látszik, hogy Sztálinnál éppen Rákosi és Gerő Ernő áztatta el olyannyira, hogy végül pisztolycső elé került. A perről, már ha egyáltalán volt, nem tudunk semmit, még a letartóztatásának dátuma (1937. június 29.) sem biztos.

Még 1936-ban kipaterolták a Kominternből, egy kis könyvkiadó vezetését bízták rá. Sztálin telefonos utasítására állítólag kétszer is újságírók előtt kellett megjelennie, hogy a letartóztatásáról szóló híreszteléseket cáfolja. A vád amúgy a Trockijjal fenntartott kapcsolat lehetett, a húszas években a Kominternben együtt dolgoztak. Egy 1920-ban, Harkovban készült fotón is együtt ülnek egy bőrkanapén többekkel, érdekes, Kun Béla övén egy pisztolytáska látszik. De a hangulat jónak tűnik, a világforradalom még a látóhatáron van.

Borító: A kivégzési eszköz (Wikipédia)