Amikor megtorpedóztuk a francia vezérhajót is

Pálffy Lajos - 2019. november 18. 11:48

Az U-12 bevetése utáni napon a flotta vezetése úgy döntött, komolyabb erőkkel is megjelenik a francia cirkáló felbukkanásának a helyén. Ezért aztán útnak is indították 1914. december 21-én az 1. torpedóflottillát.

Amelynek vezérhajója a már ismert Helgoland cirkáló volt, törzsét pedig öt, Tátra-típusú romboló adta. Elindult még ekkor vagy tizenhat régebbi romboló és torpedónaszád is, ezeket azonban Seitz sorhajókapitány, a Helgoland és egyben a flottilla parancsnoka kénytelen volt visszaküldeni, annyira lassúnak bizonyultak, hátráltatták csak a kötelék mozgását. Az 1912 novemberében a vízre bocsátott Helgoland 29 csomós sebességre volt képes, ennyit pedig a Tátra-osztály is képes volt tartani, sőt, egy-két csomóval még túl is tudott szárnyalni. Lendületes kis flottilla volt tehát, ami végül folytatta az útját Sebenico felé, hogy a tenger fenekére küldje a felépítményében a Jules Michelet cirkálóra emlékeztető francia egységet. Amit azonban hiába kerestek Steitzék, felszívódott, eltűnt a decemberi ködökben, valószínűleg már valamelyik olasz kikötőben élvezték az életet a hajósai. Tapasztalatszerzésre viszont kiváló volt ez a próbálkozás, hiszen kiderült, a Monarchia flottájának régebbi építésű hadihajóit valóban csak part- és objektumvédelemre lehet alkalmazni, támadó és manőverező hadműveletekre ezek már sebességük miatt alkalmatlanok.

A kis flotta előtt egy nappal induló, az Usoke romboló által a célterületig vontatott U-12 pedig megmutathatta, mire is alkalmas egy búvárhajó. December 21-én, reggel fél hétkor a viharos tengeren füstoszlopokat észlelt a legénység. Lemerültek és közelebb lopakodtak, amikor látták, hogy egy 16 csatahajóból és cirkálóból álló francia flotta gyakorolja éppen a kötelékben való fordulást, manőverezést. A franciák, az Adrián manőverező flotta három osztályának csatahajói és cirkálói teljes biztonságban érezték magukat. Az élen a Jean Bart haladt, amelyen ott lobogott a flottaparancsnok, de Lampeyrere zászlója is. Nem is volt vitás az U-12-es számára, hogy mi legyen akkor a cél, 600 méterről két torpedót eresztett meg a Jean Bart irányba, aztán rögtön meg is kezdte a merülést. Már 17 méteren tartott, amikor észlelték a nagy robbanást, felmerültek hát ismét periszkópmagasságba. Amit láttak, az a francia flotta káosza volt, de aztán iszkolniuk kellett, mert egy cirkáló a feléjük indult, hogy egyszerűen legázolja a törékeny hajót.

Egérutat is nyertek, de a francia flotta legyőzhetetlenségének mítosza odalett. Hiába voltak többen és erősebbek, bebizonyosodott, hogy a tengeren nem csak a matematika határoz. A Jean Bart ugyan nem süllyedt el, a torpedó az orrát találta el, de a Nagy Háborúban állítólag nem tudták már többet bevetni. De Lampeyrere pedig azzal magyarázta a párizsi tengerészeti miniszternek a kudarcot, hogy azt hitték, a kis hatósugár miatt csak Durazzóig jutnak el maximum a Monarchia búvárhajói. A Curie elsüllyedésének a híre egyszerre érkezett meg Párizsba a Jean Bart harcképtelenné tételével, a parlament ülése is megszakadt, a tengerészeti miniszter pedig irodájába robogott tájékozódás végett.

Borító: Az U-12-es és legénysége (htenger.blog.hu)