És átszelte az óceánt egy füstöt eregető vitorlás

Pálffy Lajos - 2019. május 22. 10:20

Kétszáz esztendeje annak, hogy egy gőzhajó sikeresen átszelte az Atlanti-óceánt. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a Savannah inkább még a vitorláit használta, fával és szénnel működtetett gőzgépe a becslések szerint legfeljebb 80 órányit dolgozhatott az ügyön.

Mégis óriási előrelépés volt ez a hajózás történetében, hiszen a gőzmeghajtás tökéletesítésével az ember már nem volt kiszolgáltatva az elemeknek a tengeren. Nem téríthették el erőteljes tengeri viharok egészen messzire a tervezett útvonaltól, nem kellett a hajónak szélcsendes időben napokat, sokszor heteket vesztegelnie az óceán kellős közepén. Persze, mint minden új dolog, a hajók gőzgéppel való felszerelése is ellenállásba, vagy legalább kétkedésbe ütközött. Csakúgy, mint a vaslemezekkel megerősített, vagy tisztán vasból készülő hajótestek terve, amelyről a kortársak többsége szentül meg volt győződve, hogy az kapásból elsüllyed majd, ha vízre bocsájtják. De mindig voltak kísérletező elmék, olyanok, mint például az amerikai Robert Fulton (1765 – 1815) is, aki festőművészként és ötvösként indult, de aztán londoni mestere kísérleteit folytatva és továbbfejlesztve Párizsban lapátkerekes gőzhajó építésébe kezdett az amerikai nagykövettel társulva. 1803 nyarán pedig Napóleon jelenlétében be is mutatkozott a hátsó lapátkerék által hajtott, tolt úszó szerkezet a Szajnán.

A franciák azonban nem haraptak rá a dologra, így Fulton otthon építette meg 1807-ben előbb North Star Steamboat, majd Clermont névre keresztelt hajóját. Amibe angol, a Boulton és Watt által előállított gőzgépet szerelt, és a lapátkerekek 32 óra alatt vitték el az első utasokat New Yorkból Albany városába, a Hudson folyón. Ez a 240 kilométer volt az első gőzhajózási útvonal is egyben, hiszen Fulton aztán a siker láttán menetrendszerűen üzemeltette hajóját. Később a nagy és lomha Mississippin is megjelentek a jellegzetes, hátsó lapátkerekes gőzösök, sőt aztán kimerészkedtek velük a tengerre is, igaz a hajót mindig látótávolságban tartva a parttól. Aztán elkövetkezett az az idő is, hogy oldalkereket alkalmazva, gőzgépet szereljenek tengerjáró vitorlásokra. Talán éppen a rossz szelek és szélcsendek miatt is, és 1819. május 22-én Savannah kikötőjéből útnak is indult az SS Savannah nevű háromárbocos Liverpool felé.

Természetesen a gyorsabb haladás érdekében kifeszítve a három árboc vitorláit, és valószínűleg a nézelődők miatt a gőzgépet is beüzemelve. Amely egyébként a feltételezések szerint éppen a rendelkezésre álló kevés fűtőanyag miatt sem volt sokat üzemben. Ilyenkor „üresjáratra” voltak állítva a hajó két oldalára, középtájt felszerelt, egy tengelyről működő kerekek. Amik azért így is akadályozták a vitorlás haladását, ezért is lett 27 napos az utazás. Ami aztán a menetrend szerinti gőzösök beindításának idején, néhány év múlva már 18 napra csökkent, és a gőzhajó nagyon hamar a legnépszerűbb közlekedési eszköz lett. Hogy aztán lassan eltűnjenek róla a vitorlákat hordozó árbocok, majd vasra cseréljék a fából készült elemeket. A Diesel motor elterjedésével aztán nyugdíjazzák majd a gőzgépeket is, eltűnnek a szén égése miatt sűrű, fekete füstöt eregető magas kémények az óceánokról.

Borító: Rekonstrukciós rajzon a Savannah (vjm.hu)