Esetleg sor került a finomseprőre is

Pálffy Lajos - 2018. május 11. 10:35

A tavaszi munkálatok közé tartozott az úgynevezett finomseprőn tartott bor második lefejtése is. Már akinek kedve és ideje volt erre, mert sokan egyszerűen nekiláttak az első fejtés utáni újbornak, és addig jártak rá, míg el nem értek a hordó aljáig.

Az első fejtést a szürettől számított 4-8 héten belül meg kellett ejteni, legtovább a testesebb vörösborokkal szoktak várni a borosgazdák. A művelet célja a hordók aljára néhány centiméteres magasságban lerakodó borseprő, az erjedés során a borban visszamaradó haszontalan anyagok, elhalt gombák stb. eltávolítása, mert ha ezek bomlásnak indulnak, akkor annyi a bornak, legalábbis az ízének. Ezért hát az első fejtések még ősszel, vagy legkésőbb december elején megtörténnek. Nagy nap volt ez a borosgazda, szőlő és pincetulajdonos életében. Pontosabban több nap is lehet, attól függően, hogy mennyi volt a bora. Mert ahol lehetett, ahol alkalmasak voltak a terepviszonyok, ott a falu mellett volt szőlőhegy is, ahol kis parcellák és a hozzájuk tartozó pincék sorakoztak. Akinek ilyen nem jutott, annak általában a háznál, annak oldalához támaszkodva volt szőlőlugasa, melynek terméséből a házhoz tartozó pincében, vagy kamrában készített bort.

Megvolt hát a szüret, aztán kiforrott megnyugodott a bor is, mikor a gazda némi előkészületek után hozzáfogott a fejtéshez. Amihez mindenek előtt tisztára mosott edények kellettek, amikbe leengedte a hordókból a bort. Először egy vékony bottal lemérte, mekkora a seprőréteg vastagsága, majd erre a botra pontosan olyan magasságban rákötötte a slagot, és leengedte a hordóba. Aztán a tiszta bor így „átfejtődött” általában egy másik hordóba, vagy fából készült sajtárba. A hordót pedig alaposan ki kellett mosni, egészen addig újra és újra vizet tenni bele, míg az tiszta nem maradt. Ismert technika volt a leülepedett seprű, a belső falra lerakodott kristályos anyagok eltávolítására, hogy egy láncot engedtek bele a hordóba, és a mozgatás során ez szedte le a falról a szennyeződéseket. Aztán a kénezés után a bort általában kipótolva, hogy a hordó csurig legyen, visszaslagozták a születési helyére. Sok helyen aztán a seprűt, és az aljabort is kifőzték pálinkának, de ezt a kis mennyiség miatt inkább otthon, stikában csinálták. Aztán a bor persze dolgozott tovább, gyűlt tavaszig a finomseprő a hordó aljában.

És akkor meg lehetett ismételni a sok vesződséggel járó, ugyanakkor a kóstolgatás miatt mégis csak kellemetes eljárást.

Borító: A borosgazda munkaeszközei a Balatoni Múzeumban (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)