Ez a Montecuccoli is jól tudta, mi kell a háborúhoz

Pálffy Lajos - 2019. július 22. 10:38

Ha már sorra vesszük a hajókat, ne hagyjuk ki az SMS Kaiser Karl VI.-ot sem, amire már elektromos tűzvezetésű, gyorstüzelő Krupp-nagyágyúk is kerültek, és 22 centis övpáncél. No és ne hagyjuk ki Rudolf Montecuccolit sem, aki végül csak kiépítette a Monarchiát tengeri nagyhatalommá tévő flottát.

Az SMS Kaiser Karl VI. azaz a VI. Károly császár csatahajó a maga korában nagyon korszerűnek számított, egészen újszerűek voltak a Krupp és a Skoda által gyártott ágyúi is, de aztán a Nagy Háború végére mégis csak lakóhajó lett belőle, annyira nagyok voltak a változások. Pedig az 1898 októberében vízre bocsájtott, három tekintélyes kéményéből sötét füstöt eregető (és ezzel helyzetét is jelző) csatahajó már 21 csomóval „száguldott”, oldalán a páncélzat is a korának megfelelő vastagságú volt. Igaz, a fedélzetre csak 6 centi acél jutott, de annak kicsiny volt a valószínűsége, hogy ide csapódik be valami. Esetleg egy hidroplán bombája, vagy egy hegytetőn elhelyezett parti üteg tüze lett volna veszélyes így rá. S valóban, az utóbbiakkal a Nagy Háború elején meggyűlt többször is a baja, de előbb még 1902 és 1903 között megkerülte a Földet, megmutatván az Osztrák Magyar Monarchia lobogóját a világ nagy kikötőiben. Aztán 1914 szeptemberében már a Cattaro felett magasodó Lovcsen hegy francia gyártású és irányzású szerb ütegeit lövi, ahonnan aztán később kap is találatokat. Két esztendő múlva, 1916 augusztusában ott van a Brindisi ellen vezetett akciónál, de az első otrantói csata közélében is. 1918 márciusában viszont már csak tengerészek szállásául szolgál, majd a békekötés után brit tulajdon lesz. Végül 1922-ben, Nápolyban szedik darabokra, és olvasztják be a vasát.

De nézzük a flottafejlesztés alakulását: a soron következő parancsnok, Hermann von Spaun 1894 végén, ahogy pozícióba került, szerzett is egy 122 millió aranykoronás kölcsönt hajóépítésre. De a nagy terveket (egy új, 10600 tonnás csatahajókból álló osztályt) megfúrta Pietrich lovag, a közös hadügyminiszter. Aki csupán annyit tett, hogy kötelezte a flottát a kölcsön éves, 25 milliós törlesztésének az 50 milliós összköltségvetéséből való fizetésére. Tehát a dologi kiadások felét vitte volna el a kölcsön, ami meglátszott volna a matrózok ebédjén, de az eltüzelhető szén mennyiségén is. Így aztán von Spaun nagy duzzogva lemondott, pedig még Ferenc József is marasztalta. Viszont a flottaépítés ügye mégis csak jól járt, hiszen jött helyette Rudolf Montecuccoli gróf, akinek parancsnoksága alatt 1904 és 1913 között valami elképesztő fejlődést láthatunk.

A pénzt és a háborút szoros kapcsolatba hozó mondásáról elhíresült hadvezér kései leszármazottja alatt megépül 598 millió aranykoronából tíz nagy csatahajó, egy páncélos cirkáló, négy gyorscirkáló, 19 torpedóromboló, hat torpedónaszád, no és a hidroplánok mellett hét tengeralattjáró is. És két dunai monitor, az Inn és az Enns, a Parlament előtt most is ott horgonyzó Lajta testvérei.

Borító: Felvonulnak a Monarchia csatahajói (MNL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)