Farkas István felkavaró és nyugtalanító világa

Forum Hungaricum - 2019. december 13. 7:45

Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára köszöntőjében a 20. századi magyar festészet meghatározó alakjának, legnagyobb, magányos festőjének nevezte Farkas Istvánt, akinek minden képe olyan mint egy dráma végjátéka, az utolsó felvonás utolsó színei. Fekete Péter hozzátette: Farkas István magánya nem elsősorban emberi, inkább művészi vagy létmagányosságként fogható fel. Ennek legfőbb oka édesapja, […]

Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára köszöntőjében a 20. századi magyar festészet meghatározó alakjának, legnagyobb, magányos festőjének nevezte Farkas Istvánt, akinek minden képe olyan mint egy dráma végjátéka, az utolsó felvonás utolsó színei. Fekete Péter hozzátette: Farkas István magánya nem elsősorban emberi, inkább művészi vagy létmagányosságként fogható fel. Ennek legfőbb oka édesapja, Wolfner József, a Singer és Wolfner könyvkiadó egyik alapítója és igazgatója, aki kiadóigazgatót akart faragni a fiából. Farkas István a túlzott apai szigor és az édesanya korai elvesztésének lelki terhe alatt nevelkedett, folyamatosan bizonyítania kellett, hogy festőnek született és nem igazgatónak. A menekülés már-már sikerült, de a sors épp akkor keményített be, amikor a művész a legkevésbé számított rá, idézte fel a festő életművét Fekete Péter.

Farkas 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállítást, elsősorban azzal a céllal, hogy édesapjának megmutatva munkáit bizonyíthassa, számára a festészet a helyes út. A megnyitó előtt néhány nappal azonban meghalt Wolfner József. Farkas István nemcsak az édesapát veszítette el, hanem nagy álmát is, azt, hogy teljesen a festészetnek szentelhesse magát. Haza kellett térnie, hogy átvegye a cég vezetését. Apám meghalt és vele, azt hiszem a festőéletem is, idézte Fekete Péter a művész barátjának írt sorait. Baán László ünnepi köszöntőjében úgy fogalmazott: a 20.század legnagyobb magyar festőjének mély és örökérvényű életműve tárul a látogató elé a 170 képet felvonultató kiállításon. Felkavaró és nyugtalanító világ az övé, amely emléket állít mindannak, ami ott settenkedett és settenkedik az emberi létezés sötét bugyraiban. Nekünk és a gyermekeinknek is dolgunk, hogy soha többé ne lehessen úr a mindennapjainkon, ahogy ez megtörtént 75 évvel ezelőtt, amikor a rettenet ült tort hazánkban, sok százezer honfitársunkat megalázva és elpusztítva, mondta Baán László, az intézmény főigazgatója köszöntőjében.

A megnyitó ünnepségen a meghívottak egyperces néma csenddel tisztelegtek a holokauszt áldozatai emléke előtt. Az életmű-kiállításon Farkas István munkái mellett mesterének és kortársainak munkáival is találkozhat a közönség. A tárlatra, amelynek kurátora Kolozsváry Marianna, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményén kívül öt külföldi és 11 hazai gyűjteményből érkeztek alkotások. A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozataira emlékezik. A Kihűlt világ és a Soá című tárlatok 2020. március 1-jéig látogathatók a Nemzeti Galéria C épületében.

(mti)

Borító: Alkonyati tájkép (Wikipédia)