Farkasszenet néznek Nedecz és Csorsztin

Pálffy Lajos - 2019. május 8. 9:24

Nedec, avagy Dunajec vára pedig nagyon fenn van már Északon, a lengyel határon, ami az idők kezdetétől egészen 1920-ig a Dunajec folyó volt. Szemben vele, már lengyel területen pedig ott áll Csorsztin, hogy szemmel tarthassák egymást.

Bizony, a határvidékeken mindig mozgalmas volt az élet, messze volt ugyanis a központi hatalom, jelesül mondjuk a budai, vagy a varsói királyi vár. És nehéz volt több mint 300 kilométerre ellátni az előbbiből, tehát sok minden megtörténhetett, és meg is történt Nedecen, no és a Varsótól igen csak távol lévő Csorsztinban is. Nedec várát a környéket bíró Drugeth Vilmos építtette még az 1330-as években, de Csorsztin már biztosan állt 1241-ben is, ugyanis akkor ide menekült a tatárok elől a II. János Pál által szentté avatott magyar királylány, Kinga (1224 – 1292). Aki férjével, Boleszlávval Szent József-házasságban élt, és apáca is lett végül. Kinga másodszor már mint ószandeci rendfőnöknő jelent meg Csorsztinban, pontosabban megint csak a lengyelek földjét pusztító tatárok elől menekült ide 1287-ben. A legenda szerint ekkor úgy szabadult meg üldözőitől, hogy egy szalagot a háta mögé dobott, ebből lett a Dunajec folyó, ami elállta az apró lovakon száguldozó tatárok útját.

Aztán Csorsztin még egyszer kapott történelmi szerepet, Nagy Lajos lánya, Szent Hedvig, avagy Jadwiga itt találkozott 1384-ban a litván Jagello Ulászlóval, kijelölt férjével. Nedec viszont 1412-ben látott fényes napokat, mikor is a férj, II. Ulászló lengyel király (1386 – 1437) megbízottai itt adták át Zsigmond embereinek azt a 37 000 cseh garast, amiért 13 szepességi várost és három várkastélyt (Gnézda, Podolin, Lubló) kaptak zálogba. Zsigmond rövid távú ügynek gondolta a zálogot, de aztán 1772-ig, Lengyelország felosztásáig élt a szerződés. Aminek oklevele Zágrábban készült, Zsigmond ugyanis éppen indult visszafoglalni Velencétől a horvát királysághoz tartozó Dalmáciát. Mert a dózse a nikápolyi nagy vereség után nem fizette már a Nagy Lajos által rákényszerített évi 7000 aranydukátot, és Zárából kiindulva sorra foglalta el a tengerparti várakat, területeket. A cseh garasokon fogadott zsoldosok végül nem sokra mentek a velenceiekkel, de Zsigmond is már másfelé figyelt.

Nedec pedig élte a határvárak életét, lengyel kézen is volt egy ideig. 1470-ben aztán Szapolyai Imre visszafoglalta és Kauffang Zsigmondot, egy zsoldosvezért tett meg várnagynak. Kauffangnak azonban nem volt elég az ellátmány, ezért inkább rablólovag lett, fosztogatni kezdte a környéket. Végül a maga is hasonló ügyletekben „jeleskedő” Bebek Ferenc állította meg, Bécsben fejezték le 1553-ban. Nedec pedig néhány gazdacsere után végül a Salamon famíliánál kötött ki, és az övék is maradt 1945-ig. A két várról egyébként a jeles tájképfestő, Markó Károly készített romantikus ábrázolást, ő még viszonylag egyben látta őket.

Borító: Nedecz képeslapon (Kuny Domokos Múzeum CC BY)