Farsangos február

Pálffy Lajos - 2018. február 5. 12:10

A fagyos, havas februárban akkoriban sem nagyon történt semmi. Mármint a két világháború közötti faluban ilyenkor csak az esküvők, hétvégi bálok, színi előadások csaptak némi zajt. Az emberek behúzódtak, elpiszmogtak a dolgaikkal, rokont látogattak, akinek volt affinitása hozzá, olvasott is.

Februárban bőven volt idő az olvasásra is. Volt egy érdekes ház a Vas megyei Gasztonyban, a falu központjában. Valamikor még az 1800-as évek elején épülhetett, és az ötvenes évekig állt. Kisnemesi porta volt tágas helyiségekkel, aminek az első, mestergerendás szobájába gyűltek össze az idősebb, tehetősebb gazdák esténként, miután ellátták otthon az állatokat. Természetesen bor is került az asztalra szódavízzel, a cigarettafüstöt pedig vágni lehetett, és ott, a kocsmától néhány méterre is terítékre kerültek az ország és a falu dolgai. Mégpedig, mivel ott helyben nem volt rádió (1925-ben indult az országos sugárzás), a Nemzeti Újságot olvasgatták, vagy amihez éppen hozzájutottak. Persze, ez nem azt jelentette, hogy a kocsmába, amelyből kettő is volt a faluban, be sem tették volna a lábukat.

Mivel akkoriban falun csak a kocsmák úgynevezett nagyterme volt alkalmas több ember befogadására, hát itt rendezték meg a farsangi bálokat, és itt mutatták be azokat a népszínműveket is, amelyek profán témájuk miatt nem fértek be a templomba. Ezek betanításában a mindenkori falusi tanító jeleskedett, vagy a plébános és a mellette dolgozó káplán. Ilyenkor a házilagos kivitelezésű és megvilágítású színpad előtt ott szorongtak a szereplők szülei, rokonai, és aki még befért a faluból. Egy-egy jól begyakorolt színdarabbal aztán vendégjátékra, „turnéra” is mentek a szomszédos falvakba, de akár távolabbra is. És természetesen máshonnan is érkeztek előadások, így a bálokkal együtt szinte minden januári, februári farsangi hétvégére megvolt a program. Ezeken a bálokon Vas megyében is jellemzően környékbeli cigányzenészek muzsikáltak, a hagyományos felállásban. A rézfúvósok csak a svábok lakta falvakban „dolgoztak”, itt volt népszerű a tangóharmonika is. A farsangra szervezett, jelmezes bálokat az ifjabb korosztályok látogatták, de a faluban működő különféle egyesületeknek (önkéntes tűzoltók, gazdaegyletek) is megvoltak a maguk mulatságai, eszem-iszommal egybekötött farsangi összejövetelei.

Amiknek aztán – mintha elvágták volna – a Nagyböjt kezdete vetett véget. A Húsvét előtt negyven nappal, a Hamvazószerdával induló böjti időszakban nem volt helye a zenének, a mulatozásnak a két világháború közötti faluban.

Borító: Farsangi bálozók csoportképe 1940-körül, Keszthelyről (Balatoni Múzeum CC-BY-NC-ND)