Fejedelem, akinek becsvágya pusztulást hozott országára

Pálffy Lajos - 2018. augusztus 29. 12:29

A sors, avagy a történelem különös fintora, hogy egy mindenben sikeres apa szintén nem tehetségtelen fia végromlást hozzon arra az országra, amit apja virágoztatott fel. Így történt ez I. és II. Rákóczi György esetében, csak mert kettejük közös álma volt a lengyel trón megszerzése.

Lengyelország nemesei ugyanis ez idő tájt maguk választották meg királyukat. Így kerülhetett itt trónra Báthory István erdélyi fejedelem is, apa és fia tehát egy ismert mintát követtek, a harminc éves háború utolsó szakaszából sikeresen kikeveredő apa régóta dolgozott azon, hogy fiával ez az álom megvalósulhasson. Ezért is választatta meg halála előtt hat évvel már fejedelemnek és házasságával (a dúsgazdag Báthory család utolsó sarját, Zsófiát vette feleségül) a pénz is meglett a nagy kalandra. Mert aztán tényleg nagy kaland lett a jól előkészített történetből: a lengyelek inkább János Károlyt választották királyukká, így aztán az 1648 októberében ténylegesen is apja örökébe lépő ifjú fejedelem a lengyel trón megszerzéséhez szövetségeseket keresett. Legelőbb a Dnyeszter mentén élő kozáksággal, pontosabban vezetőjükkel, Bogdan Hmelnickij hetmannal szövetkezett, aki éppen meg kívánt szabadulni a lengyel királyhoz fűződő alattvalói viszonytól. Aztán Rákóczi egy merész húzással 1653-ban fennhatósága alá vonta a két román fejedelemséget, Moldvát és Havasalföldet is. Így aztán mikor az ismét lengyelekre törő svédeknek nem ment annyira a szekér, elfogadta X. Károly Gusztáv ajánlatát, aki Lengyelország középső és déli részét ígérte királyságul neki. (1557-ben az éppen szorult helyzetben lévő lengyelek is felajánlották neki a koronát, de ő a svéd ajánlat mellett döntött.)

Erdélyi, kozák és román hadak élén indult hát II. Rákóczi György a lengyelek ellen, be is vonult Krakkóba, majd Varsóba is, de az ellenállás nem tört meg, sőt, a svédeknek ki kellett vonulni a hadszíntérről egy dán támadás miatt. Aztán előbb a kozákok, majd szultáni parancsra a románok is otthagyták a becsvágyó fejedelmet. Végül jó pénzért, serege hátra hagyása után engedték haza a lengyelek, miközben Lubomirski herceg Erdély északi részét fosztogatta. De a nagy baj csak ezután jött, mert a Kemény János vezette vert sereget hazafelé bekerítette a krími tatár kán, így a fejedelemség színe virága tatár hadifogságba került. A fejedelem ugyan fogadkozott, hogy kivált mindenkit, de nem volt miből, sőt, megérkezett török és tatár megtorló hadjárat is, mert a Porta határozott tiltása ellen volt a lengyel kaland. A török 1657 őszén Rhédey Ferencet tette fejedelemmé, őt ugyan Rákóczi lemondatja és 1658 január elején visszaveszi a fejedelmi széket, de októberben már Barcsai Ákos Erdély török által támogatott fejedelme, és ezt a budai pasa egy 60 ezres sereggel is világossá tette. Barcsai seregét még legyőzte Rákóczi, 1660. május 22-én, a szászfenesi csatában hiába vágott le 17 törököt, miközben öt lovat lőttek ki alóla, végül két hét szenvedés után belehalt az eközben szerzett fejsebébe.

A fejedelemséget pedig módszeresen felprédálta a hatvanezres had, ráadásul félmillió arany lett a büntetés, no és Lippa és Jenő vára mellett Nagyvárad is a töröké lett, igaz már csak rövid időre.

Borító: Csapataival Varsó alatt (Wikipédia)