Fejedelmi széket eredményezett a gyűlölet

Pálffy Lajos - 2018. augusztus 2. 11:26

Rákóczi György hatalomra kerülésében a gyűlöletnek is nagy szerepe volt, hiszen Brandenburgi Katalin választhatott közte és a volt férje által a nyakába ültetett helytartó, Bethlen István között. Naná, hogy Rákóczit választotta!

A történet javát már előző cikkünkből ismerhetik, de a bevezetőben felvázoltak megérnek némi kiegészítést. A töröktől függő Erdély fejedelmének hatalma igazán a Portáról érkező „okirattal” (athnamé) vált teljessé. És az 1630. szeptember 1-jére összehívott segesvári országgyűlésen két ilyen hiteles athnamé is volt Brandenburgi Katalin birtokában. Az egyiken Rákóczi, a másikon Bethlen neve szerepelt, és ő dönthetett arról, melyiket veszi elő és olvassa fel. De az sem változtatott volna sokat a dolgok menetén, ha helytartója mellett dönt, hiszen Bethlen mögött nem volt sem pénz, sem párt akkor. Rákóczinál viszont mindkettő rendelkezésre állt, sőt, első intézkedésként ellenfeleitől visszavette azokat a fejedelmi birtokokat, melyeket a korábbi fejedelmek ajándékoztak nekik. Ezekből aztán jutott a Rákóczi családnak is, a többi jövedelméből pedig futotta katonára, majd később a kultúra és az oktatás támogatására is.

Tizennégy évet várt az idősödő, 51 éves fejedelem, míg ismét bevetette az erdélyi hadakat. Természetesen a Habsburgok ellen, protestáns oldalon küzdöttek a harmincéves háború utolsó szakaszában. Rákóczi a protestáns svéd Károly Gusztáv és a katolikus XIV. Lajos francia királyok szövetségeseként egészen Brünnig nyomult előre, és csatlakozott a várost ostromló svéd sereghez. A Porta viszont nem nézte jó szemmel ezt a politikát, s mint vazallust, függő fejedelmet, kötelezte Rákóczit a visszavonulásra. Aki engedelmeskedett is, és az 1645-ös linzi békében ráadásnak a megszorult III. Ferdinándtól (1637-1657) visszakapta a Bethlen által megszerzett, de Brandenburgi Katalin által visszaszolgáltatott vármegyéket is. No és ismét csak megerősítette Bécs a szabad vallásgyakorlatot is, majd pedig három év múlva Erdély is szerepel a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békékben. Sőt, e sikerek meghozták Rákóczi kedvét a dinasztia alapítására is. Nagyobbik fia a fejedelmi székben követte volna, míg a kisebbiket, Zsigmondot a lengyel trónra szánta.

Ennek érdekében megszerezte szövetségesnek a Varsó ellen mindig mindenre kapható kozákokat is, de tervét hirtelennek mondható halála (1648. október 11.) miatt nem tudta megvalósítani. Azok idősebbik fiára szálltak, aki pedig felelőtlenségével majdnem Erdély végromlását idézi elő majd. Kétségtelenek viszont az protestáns oktatást és könyvkiadást támogató erőfeszítései, mély vallásossága mellett ezért is illethette őt az utókor a „bibliás őrálló” jelzővel.

Borító: I. Rákóczi György palotája (Kuny Domokos Múzeum CC BY)