Folyamőrök a kiugrásban

Pálffy Lajos - 2023. január 18. 10:04

1944 nyarára a magyar katonai és politikai vezetés számára is világossá vált, hogy a németek elveszítették a világháborút. Az is tudatosult, hogy hiába várnak a szövetségesek, pontosabban az angolok feltételezett balkáni partraszállására, a fegyverszünetről és a különbékéről Moszkvával kell tárgyalni.

Azzal a Moszkvával, aki 1918 végén az országra szabadította kiképzett kommunistáit, azzal a Moszkvával, amelyet eddig a politikai kommunikáció a patás ördögnek, a legfőbb ellenfélnek állított be. De a szükség törvényt bont, tudjuk, így aztán meg is kezdték a tárgyalódelegáció moszkvai útjának előkészítését. A csapat vezetője Horthy elképzelései szerint Hardy Kálmán vezérfőkapitány, a folyamőrség parancsnoka lett volna. Hardy kiválóan képzett tiszt volt, pályafutásáról a sorozat egyik előző részében olvashattak. Most viszont gyenge egészségére hivatkozva nem fogadta el a felkérést, így lett Faragho Gábor altábornagy a delegáció vezetője. A delegációé, amely szeptember 27-én kapta meg a végső eligazítást és a szükséges papírokat. Ezen a napon érkeztek meg a kiugrással kapcsolatos parancsok a folyamőrség különböző egységeihez is.

Mégpedig olyan parancsok, amiről nem tudhattak a németek, de még más magyar egységek vezetése sem. Mert Horthy főszerepet szánt a dunai tengerészeknek az átállás, avagy a kiugrás levezénylésében, annak katonai biztosításában. A Várban elhelyezkedő Kiugrási Iroda, a katonai vezetés és a kormányzó személyének és családjának a védelmében más egységek mellett az Alsógödön, Szentendrével szemben állomásozó a Jasper József törzskapitány vezette II. őrnaszádosztály is részt vehetett volna a Debrecen és a Kecskemét őrnaszádokkal. Amelyeket, mint ahogyan az Újpesten, a Csáky laktanyánál, avagy a Szertárnál álló Szegedet is, teljesen feltöltöttek lőszerrel. Még szeptember 26-án megérkezett Hardy parancsa az Újvidéken állomásozó II. honi folyamzár-pótzászlóaljhoz, hogy azonnal induljanak Dunaföldvárra, a folyamőrség raktárkészletének biztosítására. De magukkal kellett vinni a 2. folyamzárzászlóalj Újvidéken felhalmozott hadianyagait is. Ez az egység ekkor már a Tiszánál harcban állt a támadó orosz ékekkel. Az I. őrnaszádosztály két hajóját, a Sopron és a Győr őrnaszádokat is dugig rakták lőszerrel az egység muníciókészletéből, így várták a további parancsokat.

Amelyek szeptember 27-én meg is érkeztek az alegységekhez, ahol elrendelték a menetkészültséget. Külön kitért a parancs arra is, hogy a tiszti állomány ezentúl mindig hordja magával a fegyverét, amelyet használnia is kell, ha valaki az átadására szólítana fel. Az is egyértelmű volt mindenkinek, hogy ez a valaki az országot megszállva tartó németeket, no és a gyors ütemben fegyverkező nyilasokat jelentette. Akiknek természetesen nem volt érdeke az ország háborúból való kilépése.

Borító: A Szeged őrnaszád Újpestnél várakozott (hajoregiszter.hu)