Formaldehidbe került a reszelős gyilkos feje
Pálffy Lajos - 2018. szeptember 10. 11:41
120 évvel ezelőtt végzett Luigi Lucheni élesre fent reszelője Erzsébet királynéval Genfben, a Beau Rivage szállodához közel, a tó partján. A törvénytelen gyermekként született, anarchistává lett merénylőnek nem volt annyi pénze, hogy kést vásároljon, ezért használt reszelőt.
Erzsébet 1837-ben született Wittelsbach Miksa József herceg harmadik lányaként. Így talán nem is fordítottak akkora figyelmet rá egészen addig, míg Ilona nővéréért 1853-ban meg nem érkezett Münchenbe Ferenc József, aki egyből belé is szeretett, és az anyai akarat ellenére oltár elé is vezette 1854 áprilisában. Zsófia főhercegné, aki döntési pozícióban volt még mindig Bécsben (1848 végén ő dönt az uralkodásra alkalmatlan V. Ferdinánd lemondatásáról, és fia megkoronázásáról), sosem tudta elfogadni menyét. Így aztán Erzsébettől eltávolították gyermekeit, majd fokozatosan a férjét is, aki állítólag amúgy is a dús idomú vidám szőkéket szerette. Erzsébet pedig barna, depresszióra hajló és legendásan karcsú volt, és vigyázott az alakjára. Fia, Rudolf tragikus halála után pedig igyekezett az oly sok fájdalmat okozó, megaláztatást hozó bécsi udvarnak a közelébe sem menni. Ott volt neki a nászajándékba kapott gödöllői kastély, és a csodálatos korfui villája, no és az utazás sebeket gyógyító öröme. Mert hű udvarhölgyeivel, Ferenczy Idával és Sztáray Irmával utazgatott inkább sokszor inkognitóban, Európában. Így érkezett meg 1898 szeptember elején Genfbe is, de valahogy mégis csak hírt adott a magasrangú vendégről egy helyi lap, és ez lett Erzsébet végzete.
Mert éppen ekkoriban alkalmai munkákból magát fenntartva élt Svájcban egy az anyjáról, Luigia Luchiniről elnevezett, 1873-as születésű fiatalember is. Aki lelencházakban és gonosz nevelőszülőknél nőtt fel, és minden bajáért elhatározta, hogy uralkodót öl. Luigi Luchenit már 10 évesen munkára fogták, dolgozott kertészként, kőművessegédként, lovászként, majd különféle vasútépítkezéseken. Az olasz hadsereg lovasságában szolgált az abesszin háborúban, ahol kitüntette magát, de aztán mégsem találta meg a helyét. A korban divatos anarchista nézetek tanulmányozása után maga is anarchistának gondolta magát, és készült első merényletére. Előbb az olasz királyt, Umbertót nézte ki magának, de az újsághír hatására célpontot változtatott. Mivel pénze éppen nem volt, egy reszelőt hegyezett, élezett ki annyira, hogy ölni lehessen vele. Aztán – mivel az újságokból ismerte Erzsébet vonásait – odalépett hozzá, szíven szúrta és fellökte. A szorosra fűzött királyné nem tulajdonított jelentőséget a sebnek, azt hitte, az óráját akarta elrabolni ez a rosszul öltözött alak. Csak már a hajón esett össze a vérveszteségtől, és meg is halt, mire visszavitték a szállóba.
Luchenit azonnal elfogták a helyszínen (mint láthatjuk, mosolyogva néz a kamerába két rendőr között), és mivel Genf kantonban nem volt már akkor halálbüntetés, életfogytiglanra ítélték. Ő anarchistaként luzerni tárgyalást és halált szeretett volna, ami aztán 12 év múlva el is jött érte. Mivel a fegyőrök elkobozták készülő önéletírását, cellájában felakasztotta magát a nadrágszíjára. Fejét aztán leválasztották testéről és formaldehidbe tették a jövő nemzedékeinek okulására.
Borító: Szobra a róla elnevezett híd lábánál (KATAMAFOTÓ Művészeti Kft. CC BY-NC-ND)
