Formaruha, egyenruha, iskolaköpeny

Fejes Katalin - 2022. augusztus 31. 10:09

Augusztus vége egyben az iskolára való felkészülődés kezdete, a tanszerek, a különböző felszerelések megvásárlásának, így egykor az iskolai formaruhák, később iskolaköpenyek beszerzésének ideje volt. Az üzletek kirakatai, a képes magazinok illusztrációi – legyen szó az 1920-as vagy az 1970-es évekről – igyekeztek kedvet csinálni az iskolába induló gyerekeknek a formaruha viseletéhez.

Az 1930-as években újra divatba jött matrózruhát a kisiskolás lányok két példaképével, Shirley Temple és II. Erzsébet ruháival reklámozták a magazinok divatrovatai. „A kis hercegnő derékbeszabott és rakottaljú ruháját, négygombos kis kabátját a világ minden táján hordják a kislányok. A kis Shirley legújabb felvételein mindenütt ott a matrózruha. Higgyétek el, a matrózruhát megunni nem lehet.” (Pesti Napló, 1938/160.). A szeptemberi iskolakezdésre a konfekciót kínáló áruházak, például a Magyar Divatcsarnok, vagy a Fenyves-áruház, valamint a Belvárosban működő gyermekdivat üzletek megteltek az iskolai formaruhákkal, illetve az őszi és téli kollekciókkal, hiszen, mint a Képes Vasárnap is írta a tanulás mellett a gyerekeknek is szüksége van szórakozásra. „(…) ők is megtartják az összejöveteleket, „zsúroznak“, sőt ma már még a kis 9-12 éves leánykák is és fiúk is táncolnak. Később pedig, amint leesik az első hó (…). Éppen úgy ródliznak, korcsolyáznak, síelnek, mint a nagyok. Egészen természetes, hogy ezekre a különféle alkalmakra különféle ruha szükséges” (Képes Vasárnap, 1935/45.).

Nem véletlen, hogy Edelmann Jakab 1901-ben megnyitott gyermekruha üzlete hetek alatt népszerűvé vált a pesti polgárság és az elit köreiben. Edelmann a Károly kaszárnya egyik istállóhelyiségét alakította át üzletté, ami az ismertsége miatt hamar szűkössé vált. Sikerének titka, hogy az általa kínált modellekhez, bár angol és francia minták alapján készültek, de magyar anyagokat használtak fel. Igaz, hogy vevőköre a tehetősebb családokból származott, mégis mérsékelt áraival aratott sikert, szemben a külföldi ruhákat drága összegekért árusító üzletekkel. Miután a sikeres vállalkozás kinőtte a Károly utcai helyiséget, Edelmann és közben hozzá betársult fia, átköltözött a Kamermayer utca 3. szám alá. A fiúruhákra szakosodott üzletben az iskolakezdéshez az elemistáknak hosszúnadrágos matrózruhát kínáltak, hiszen ahogy a divatrovatok is írták, az 5-6 éves kisfiúk „amint ezt megkapta, nagynak, az apjához hasonlónak érzi magát és boldog” (Pesti Hírlap, 1935/45.).

Vajon a felsőbb évesek is boldogan vették fel az egyenruhát, a csinos, színes ruhák helyett, azt nem tudni, de egy 1930-ban készült felmérés szerint, szívesen viselték az iskolai egyenruhát. Az egyik női felső kereskedelmi iskola orvosa 120 növendéket kérdezett meg, többek között arról, mi a véleményük az iskolai egyenruháról. A legtöbb válasz szerint kizárja az irigységet és féltékenykedést: „Mentesíti a szülőket a felesleges ruhaköltségektől, fejleszti az egyszerűséget és a jóízlést. Egyformák vagyunk, az egyenruha megszünteti a féltékenykedést a szebb ruháért és a tanulmányok is sokkal komolyabban folynak. Kíméli a ruhát, praktikus és nincs parádé a lányok között. Nem csinálhat senki kivételt. A tanítványoknak csak 12%-a nem látja az egyenruha előnyeit, 35%-ának csak egy iskolai egyenruhája van” (Pesti Napló, 1930/151.).

Az 1950-es évektől kezdve az iskolai viselet legfontosabb darabja az iskolaköpeny lett, ami mégis állandó hiánycikk volt szeptember elején. „A Művelődésügyi Minisztériumnál már hónapokkal ezelőtt hiába sürgettük, közöljék, melyik iskolában milyen munkaköpenyt hordanak majd. A raktáron levők már kifogytak és bár folyamatosan érkezik a gyárból újabb és újabb szállítmány, az iskolakezdés óta az ellátás akadozik” (Népszava, 1958/194.). Majd tíz évvel később sem volt jobb a helyzet: „Az üzletek kirakataiban az iskolák megkezdése előtt közel egy hónappal megjelentek a kék iskolaköpenyek. Az idén 432 ezer leányka iskolaköpeny kerül a boltokba. A múlt évben egyes méretekből hiány mutatkozott. Az idén a kereskedelem szerződést kötött a Szegedi Ruhagyárral, amely a hiányzó méretekből 30 ezer köpeny gyártását vállalta rövid idő alatt” (Ruházati Munkás, 1965/9.). Később sem változott a helyzet a kereslet oldalon, talán ezért is kínált az Ifjúsági Magazin egyik szeptemberi számában iskolaköpeny szabásmintát a vállalkozó kedvűeknek: „Sajnos, még idén is sok gondot, bosszúságot okoz az iskolaköpenyek beszerzése. Ha esetleg találunk egy jó fazont, nem biztos, hogy kellemes anyagból vagy jó méretben készült és fordítva, hogy a formájával is meg vagyunk elégedve. Ezért aztán egyesek a varrónőjükhöz, mások pedig a varrógépükhöz fordulnak segítségért” (Ifjúsági Magazin, 1980/9).

Borító: Iskolakezdési kirakat a Corvinban Áruházban, 1972-ben (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)