Frank Zappa néz felénk a WC-ből, bokáig letolt nadrággal

Pálffy Lajos - 2018. december 4. 1:52

25 éve halott Frank Zappa is, a meghatározhatatlan stílusú zenész és fő állású polgárpukkasztó. Olyan fazonok voltak oda érte, mint Vaclav Havel, a csehek nonkonform köztársasági elnöke, meg aztán a Demszky, aki 1991 nyarán meg is hívta Budapestre.

De ki emlékszik itt már Havelre, Demszkyre (20 évig volt a jobb sorsra érdemes főváros első embere), az idő szalad, új generációk jönnek, és hát valljuk be, Frank Zappa is elmerül majd rövidesen a feledés parttalan tengerében. Mert mindenki addig él, ameddig emlékeznek rá, vagy egy-egy zenész esetében hallgatják a számait. Zappa zenéje viszont nem az a tipikus slágerzene, jobb esetben néhány furcsa fiatalember kérdezi meg majd az apukáját, hogy mi az a rettenetes zene azokon a hülye borítóval ellátott albumokon. Vagy hogy ki volt ez a kecskeszakállas, ritkás hajú fószer, aki a legismertebb fotóján bokáig letolt nadrággal egy WC csészéjén ülve tekint fel ránk?

És akkor az életbe belefáradt apa elmondja, hogy Frank Zappa ízig-vérig amerikai volt, gitározni is tudó olasz apától és francia-olasz anyától származott némi görög és arab beütésekkel. De már gyermekkorában zenét tanult, dobolt, majd gitározott, és 1962-ben a helyi rádió (a kaliforniai Montereyben vagyunk) játszotta zörejeket is tartalmazó szerzeményeit. Hogy aztán a mindvégig megmaradó komponálás mellett végképp a villanygitár felé forduljon, és annak végső lehetőségeiig is elmenjen. (Van, aki azt mondja, hogy nem is tudott gitározni, amit azért cáfolnak gitáros szólóalbumai.) 1964-ben beveszik a The Mothers Of Invention nevű zenekarba, két év múlva pedig dupla LP-vel jelentkeznek, amely jórészt Zappa szerzeményeit, elképzeléseit és hülyeségeit tartalmazza. Már a borító sem szokványos, ahogy Zappa első, 1968-ban megjelenő, komolyzenei alapokon nyugvó szólólemeze sem. Ami ugyan nem kellett senkinek, de a második Hot Rats, Forró Patkányok címmel ellátott albuma már azért vert némi hullámokat.

Aztán szét is széled ez az első zenekar, és ezután Zappa még számtalan formációval és összeállításban kísérletezik, arra ügyelve, hogy mindenütt ő vigye a prímet. A rockos és jazzes elemeket felhasználó, néha végtelennek tűnő hangszerszólókat lemezek sora mostanra elérte a nyolcvanat, no és ott volt a rengeteg turné is. És a mindent kiforgató, kifigurázó szövegek, de írt könyveket, forgatott természetesen filmeket is. 1971 decemberében Montreux-ben kigyulladt az aktuális banda cucca (erről született a Smoke On The Waters című Deep Purple örökzöld), egy héttel később Londonban pedig az egyik rajongó egyszerűen letaszította a nép közé a színpadról. De Zappa nem hagyta magát, egy évig tolószékből koncertezett. A 80-as évektől (sajnos) szövegeiben megjelenik a politika, küzd ő is a homofóbia és a rasszizmus ellen úgy, ahogyan az elő van írva, de marad az extravagancia, így pukkasztja tovább a polgárokat is. És csak a cigi füstölög örökké nála, nem iszik, de nem is drogozik, munka közben zenészeivel együtt szigorúan tiszta marad. 3-4 órás koncerteket nyom viszont, és még a kilencvenes évek elején is lendületben marad. A Budapesti Búcsún, a Tabánban két hosszú gitárszólót nyom, majd a kiváltságosoknak még este a Tilos az Á-ban is mutat valamit.

Hogy aztán még ez év novemberében kiderüljön, prosztatarákja van. Két évig él még vele, a soron következő album, a Sárga Cápa megjelenése után egy héttel teszi le a gitárt örökre.

Borító: Első zenekarával (Wikipédia)