„Fű voltam, mostan sár vagyok”

Kecskés Nikoletta - 2022. július 11. 8:50

Zelk Zoltán költő. Zelk Zoltán segédmunkás. Zelk Zoltán munkaszolgálatos. Zelk Zoltán „dodzsemkocsi tologató”. Egy ember, aki számtalan keserűséggel sújtva, mégis örömközpontúan száguldott át az életen. Aki „toloncház és börtönlakó” éppúgy volt, mint jobb napjaiban lektor, vagy a Kisdobos című ifjúsági lap főszerkesztője. Ám bármilyen címkét is aggattak rá, az irodalom és élet iránti szeretete sosem hagyta el.

Lenyűgöző tehetségét verseiből és prózáiból, szórakoztató egyéniségének páratlanságát a kortársak visszaemlékezéseiből ismerhetjük. „Két perc tátongó szakadéka közt zuhanva is fölnyújtom még kezem. Vagyok. Jelentkezem” – írta Szakadék című versében, és valóban: jelenlétét nehéz lett volna figyelmen kívül hagyni. Pedig az Érmihályfalván született fiú még a gimnáziumot sem fejezte be, már gyerekként inaskodásra kényszerült, így gyakran kijutott neki a bírálat: nem „intellektuális” költő. És miközben poétaként kezdte megtalálni önmagát – első kötetéről Radnóti Miklós írt méltató sorokat –, életébe beköszöntött a szerelem Bátori Irén apácanövendék személyében. Kapcsolatuk elszánt küzdelemmel indult, Irén szülei erélyes tiltakozással fogadták a zsidó kántor fiát, aki el akarja téríteni lányukat választott hivatásától. Ám a fiatalok megállíthatatlannak bizonyultak, végül 1933-ban sor került az esküvőre. A házaspár sokáig társbérletben tengődött, Zelk pedig pénz híján járta a kávéházakat, szívesen fogadva minden váratlanul adódó ebédmeghívást. Játékszenvedélyéről azonban már ekkor is ismert volt. Leleményességére jellemző, hogy üresen kongó zsebe ellenére sem hanyagolta a lóversenyeket. A híres költők ekkoriban ugyanis ingyen belépőt kaptak a futamokra, amelyeket Zelk Zoltán – Csukás István visszaemlékezése szerint – szinte azonnal eladott, majd újat kért a vállalattól azzal a füllentéssel, hogy az előzőt elvesztette.

Zelk egyéb extra jövedelemhez is jutott időnként: a Magyar Labdarúgó Szövetség egy meccsen őt kérte fel a kezdőrúgásra, cserébe 500 forintot fizettek – persze, hogy az egyébként is lelkes szurkolóként ismert költő nem mondott nemet. „…Fradi drukkerré válok, hiszen a barátaim azok voltak, ha nem kapok két igaztalan pofont az Anker-közi posztóüzletben, ahol inaskodtam – olvashatjuk egy visszaemlékezésében – A hosszúra nőtt, vizenyős szemű segéd, aki megütött, Fradi drukker volt – én bosszúból MTK drukker lettem. S mert az MTK akkortájt nemigen akadt legyőzőre, hétfő reggelenként olyan diadallal söpörtem fel az üzletet, amilyen keserű arccal bújt a sportújságba megpofozóm.” Ezek után érthető, hogy az Aranycsapat legendás 6:3-as londoni győzelméről is verset írt. „..mintha egy óriás lelátón/külön-külön és mégis együtt/a rádiót fülelve lestük/Puskást, ahogy lefut cselezve/Bead, s aztán… haj, balszerencse!/Kocsis fejes kapufára/Csattan, de jő Bozsik s bevágja!
S Hidegkúti talál megint utat/a kapu előtt, s benn a féltucat!”

Bár kezdetben munkásköltőnek tartották, és a kommunista párt már fiatalon felkarolta, valójában hosszú ideig tájékozatlanul bolyongott a politikai ideológia útvesztőiben. Így történhetett, hogy mire kitört az 1956-os forradalom, már maga is a felkelőket erősítette, amit a hatalom másfél év börtönnel honorált. Ez az időszak egyúttal élete legsúlyosabb magánéleti tragédiáját is magában hordozta: súlyos beteg felesége meghalt, ő pedig még a temetésre sem jutott el a rácsok mögül. A fizikai jelenlét helyett pusztán a rímek maradtak: Sirály című verse egy szívet tépő, fájdalmas megemlékezés Irénről. „Megyek az utcán sehova/Megyek se ide, se oda/De jön talán a villamos/mely téged végre visszahoz./Hát állok itt, hát várlak itt/Nyitja, becsukja szárnyait/a tél, a nyár. Borul. Ragyog/Fű voltam, mostan sár vagyok.”

Zelk ezután már csak politikailag semleges művekkel állt elő, óvatossággal vásárolva meg nyugalmát, szerelmi életében pedig némi csapongás után a 25 évvel fiatalabb Sinka Erzsébetnél talált vigasztalást. Az asszony értő irodalomkritikusként rendkívül becsülte a kincset, amelyet férje személyében a sors útjába sodort. Óvó szeretettel ápolta az idősödő költőt egészen annak haláláig. Ha valaki Zelk Zoltán pontos és hiteles életrajzára kíváncsi, egyenesen az özvegy tollából olvashatja azt, aki Két hold alatt – Zelk Zoltán megíratlan önéletrajza címmel jelentette meg ennek a nem hétköznapi életnek a történetét.

Borító: Zelk Zoltán és Bátori Irén (Honvéd Kulturális Központ)