Futottak a szerbek, még a szép francia puskákat is eldobálták

Pálffy Lajos - 2020. július 31. 10:50

Éppen száz esztendeje annak, hogy a szerbek által 1919. augusztus 12-én megszállt szomoróciak, összefogva a szomszédos, magyar területen maradt Kerca fegyvert bíró férfiúival, no és az ott állomásozó 17 határőrrel, augusztus elsején elkergették a megszállóikat. Futottak az antant által újrafegyverzett szerbek, még a szép francia puskákat is eldobálták.

Igaz, aztán másnap visszatértek és félelmetes volt a bosszú, de az itt élő nehéz sorsú emberek a rettenetes verést, az éheztetést is állták. Azért is talán, mert az hajdanvolt őrök ivadékai voltak. Akiket még az első Árpádok küldtek ide megállítani a germánok terjeszkedését. És akik belakták ezt a dimbes-dombos, patakos, erdős világot. Ahol a szegény barna erdőtalaj csak felét, harmadát adja annak, amit mondjuk a Kisalföldön mindig is begyűjtöttek. Nehéz volt itt az élet mindig, a természeti erők mellett meg kellett küzdeni a határvidékeket járó rossz emberekkel, no meg a farkasokkal is. Ezért is húzódtak a kerített házakba, amely embernek, jószágnak minden oldalról védelmet jelentett. És támadás esetén egymástól látótávolságra élve, siettek egymás segítségére. Mert az íjat, nyilat, lándzsát nemcsak vadászatra használták, és kardot is jól forgatták. Aztán eljárt az ilyen kollektív nemességek, szabadságok felett az idő: a török elől ide, pontosabban Németújvárba húzódtak a Batthyányak, és a később a hazának annyi jeles férfiút adó család elvette az őrök szabadságát, jobbággyá téve őket.

Az Úr 1600-ik esztendejében, Kanizsa várának eleste után pedig a török is gyakran megfordult erre, kettős lett az adózás. De a protestantizmusba menekülő kercaiak és szomoróciak ezt is kibírták, s akkor sem cserélték már az ekét a kardra, mikor 1732-ben elvették, és visszaadták a katolikusoknak templomukat. Inkább szántottak, vetettek, és ünnepi napokon itták savanykás borukat. Majd pedig vitézül helyt álltak a Nagy Háborúban, ezért is tudták melyik végén kell megfogni a kercai határőrparancsnok, Rankay József hadnagy által titokban kiosztott puskákat. Mert a szerbek mohósága nem ismert határokat, és 1919. augusztus 12-én elvették a színmagyar Szomorócot is, állandó helyőrséget rakva a faluba. Akik ellen száz esztendeje, augusztus elsején este 11-kor indultak a férfiak és a 17 határőr Rankay hadnagy vezetésével. (Rankay a kárpátaljai Visken született, tüzérhadnagyként megjárta az olasz frontot, majd itt, az Őrségben kapott őrsparancsnoki beosztást. Később hivatásosként részt vett a felvidéki, az észak-erdélyi és a délvidéki bevonulásokban is, majd harcolt az orosz ellen. 1944-ben, sebesülésekor már alezredes volt, 1961-ben halt meg Budapesten.)

Szóval a szerbek elhányták a francia puskákat és a szomszédos Domonkosfáig menekültek, de másnap a túlerő persze visszafoglalta Szomorócot. És nagyon megvertek minden férfiembert, akit csak ott találtak, a felkelőket pedig Muraszombatba vitték, és ott tovább verték, éheztették őket egy pincében. Végül hosszú napok elteltével csak megengedték, hogy a lakosság élelmezze őket. De a hőstett nem volt hiábavaló, mert az események eljutottak a Határmegállapító Bizottság fülébe is, és 1922. február 8-án magyar lett ismét Szomoróc. 1942-ben pedig összevonták a Kerca, vagy Kerka menti két falut is. Ma sem élnek ott többen, mint kétszázan, de 2008. november 20-tól ők lettek a Legbátrabb Falu, igaz az akkori kormányzó pártok miatt csak második nekifutásra.

Borító: A helyzet korabeli ábrázolása (szekelyfold.ma)