G.B. Shaw sajnálta, hogy nem magyar nyelven írt

Kecskés Nikoletta - 2022. augusztus 29. 6:37

Dublinban született, Londonba szökött durva, alkoholista apja elől, műveltségét pedig iskolák helyett a British Museum könyvtárának köteteit bújva szerezte. George Bernard Shaw-t halála előtt mégis annyira elbűvölte a magyar nyelv, hogy állítása szerint értékesebb életművet alkotott volna, ha nem angolul ír. Hogyan lehetséges ez? A válasz egy csábító női szempár mögött rejlik.

Hidvéghy Valéria 34 éves korában találkozott a nála 58 évvel idősebb Shaw-val, s ekkorra már valószínűleg megszokta, szépsége milyen nagy hatást gyakorol a férfinemre. Ráadásul a sors nemcsak vonzó külsővel, hanem tehetséggel és szerencsével is megáldotta. Bár szülei eredetileg tanítónak szánták, a színészi pályáért rajongó lány nem adta fel az álmait, és hamarosan igazi sztárokkal lépett fel. Az Egy bolond százat csinál kedves szabadúszójaként meghódította a közönséget, magánéletében pedig legalább ilyen sikeresnek bizonyult, hiszen egy vagyonos földbirtokossal lépett frigyre. A szerelmesek azonban hiába próbálták lerombolni a köztük magasló társadalmi korlátokat, az újdonsült férj édesanyja közel sem volt ilyen felvilágosult. Röpke egy év alatt sikerült szétválasztania a párt, Hidvéghy azonban elvált nőként sem omlott össze. Hamarosan már a francia férfiak csodálhatták szépségét, amikor Gabriel Pascal rendező meghívására Párizsba utazott próbafelvételre. Találkozásuk inkább magánéleti, mint szakmai szempontból bizonyult eredményesnek: a nőt Pascal feleségeként körberajongta a művészvilág, ám meghatározó szerepek helyett „csak” fontos ismeretségekre tett szert. Férje mutatta be többek között Shaw-nak is, s ezzel kezdetét vette egy különleges szerelmi történet.

Az ekkor már özvegyként élő idős író igen megszenvedte felesége elvesztését, annak ellenére, hogy házasságukról a források eltérően nyilatkoznak. Egy biztos: a gazdag, ír családból származó Charlotte Frances Payne Towshend legalább annyira kevéssé mutatkozott hétköznapi karakternek, mint maga az író. Lázadó természetnek ismerték, s a női jogok elszánt képviselőjének, aki még a házasság gondolatát is elutasítja. Ám Shaw-val való találkozásakor valami megváltozott. A hosszú, esti séták és beszélgetések eredményeként meglepő módon maga a nő vetette fel az egybekelés gondolatát. Az író kezdetben ellenállt, többek között kedvese vagyoni helyzete is visszatartotta: nem akarta, hogy hozományvadásznak titulálják.

A frigy 1898. június 1-én végül megköttetett, bár sokak szerint a házastársak kapcsolata ezután is pusztán plátói maradt. Charlotte a gyakorlati életben mindenesetre nélkülözhetetlenné tette magát: megtanult gyors-és gépírni, hogy ezzel is segítse férje munkáját, s állítólag bölcsen félrenézett, hogy ne kelljen szembesülnie Shaw nőügyeivel. „Jó nevelésű férfi és asszony nem érdeklődik házastársa másokra tartozó érzelmeiről és olyan sétálgatásairól, amelyeket nem kíván otthon közölni” – hangzott a korabeli sajtó számára válasza, amikor a férje esetleges kalandjairól faggatták. Több mint 40 évnyi szövetségüknek végül Charlotte halála vetett véget. Az író magára maradt gyászával, hogy aztán néhány évvel később szinte berobbanjon az életébe egy új szerelem Hidvéghy személyében. Most Pascalon volt a sor, hogy elfordítsa fejét az egyértelmű románc láttán…

„Ó bárcsak elég jók volnánk a Szerelemre! A Szerelem mindennél fontosabb; a Szerelem mindennél többet ér. Szerelem nélkül a világ csak a piszkos szörnyűségek lidérces álma volna” – elmélkedik Shaw Ember és felsőbbrendű ember című drámájában a viszonzatlan érzéseket tápláló Octavius. Az íróval ennél kegyesebben bánt a sors, s megadta számára azt az ajándékot is, hogy Valériája jelenlétében búcsúzhasson az élettől 1950. november 2-án.

Borító: Közös kép talán nem is készült (ujsagmuzeum.hu)