Gazdasági szakíró, no és huszárkapitány

Pálffy Lajos - 2023. január 27. 6:32

Akkor már ismerjünk meg egy mezőgazdasági szakembert, gazdasági írót, jogászt, statisztikust és történészt is, aki mellesleg huszárkapitányként harcolt a szabadságharcban, no és éppen 200 esztendeje született. Galgóczy Károly története még mindig megér 3-4 perc figyelmet.

Hősünk Tolna nyugati határán, Lápafő faluban született, ahol egyébként egy másik, nálánál valamivel ismertebb ember, Sobri Jóska, a betyár 1837-ben, ulánusoktól szorongattatva szíven lőtte magát. Galgóczy Károly, a lápafői református lelkész fia biztosan hallotta ezt a nem hétköznapi történetet, de már talán a háromezres lakosságú Gyönkön, mint elsőéves gimnazista. A gimnáziumot aztán egy másik egyház által fenntartott intézményben, Nagykőrösön fejezte be, innen indult neki a reformkori Pozsonynak, hogy ott a jogi akadémiát is elvégezze. Hogy aztán nincs név szerint emlegetve azon híres jurátusok között, akik Kossuth szervezésében az Országgyűlési Tudósításokat másolják, az talán véletlen. Persze, az is lehet, hogy hasznosabb dolgokkal, mondjuk tanulással, olvasással töltötte Galgóczy Károly az idejét.

Az is biztos, hogy ekkoriban beutazta az országot a birtokviszonyokat tanulmányozva. Így lehetett már az ügyvédi vizsga letétele előtt három évvel, 1843-tól az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) munkatársa. Birtokfelmérési tapasztalatai pedig igen csak jól jöttek a kormányzatnak mondjuk a jobbágyfelszabadítás, a földbirtokosoknak nyújtott állami kárpótlás előkészítésénél. A Batthyány-kormány Belügyminisztériumában, a statisztikai osztályon fog aztán munkálkodni, majd amikor Jellasics átlépi a határt, toborzóbiztos lesz. A szabadságharcot kapitányként, 1849. augusztus 20-án, egy héttel a világosi fegyverletétel után fejezi be, az Arad vármegyei Borosjenőnél teszi le a kardot.

Talán éppen az oroszok elől, így nem kell neki büntetésből közlegényként szolgálnia Bécset, hanem volt iskolájában, Nagykőrösön taníthat mezőgazdasági és természetrajzi ismereteket. De csak rövid ideig, mert eltiltják aztán a múltja miatt. Ekkor a gyakorlatban is kipróbálja tudását, földet bérel és gazdálkodik, majd 1853-ban Pestre költözik, és felhalmozott tudásából próbál megélni. Könyveket, tanulmányokat írt, hamarosan az OMGE titkárává és az MTA levelező tagjává is megválasztják. Aztán 1859 és 1865 között tanárként részt vesz a pesti református papképzésben, aztán 1860-tól az Adria Biztosítónál titkárkodik. Majd 1865-ben már a kolozsvári Victoria Biztosító vezetője lesz, a kincses városban lakik 1873-ig.

Ötven évesen pedig úgy dönt, eleget keresett már ahhoz, hogy a továbbiakban az OMGE és a tudományok legyenek életében a legfontosabbak. Így amellett, hogy még korábban szerkesztette a Falusi Gazda és az Iparosok Lapja újságokat és a Nemzetgazdasági Közlönyt, számos könyvet is ír. Természetesen a földművelés, kertészkedés témakörében, de ír város- és megyetörténetet is. Ír az erdők hasznosításáról, az aszályos országrészekről, a szőlőművelés modern formáiról, de a munkáskérdésről és a székelység különleges jogállásáról is.

1916 októberében éri a halál, nem kell meglátnia, hogyan esik darabjaira mindaz, amiért egész életében dolgozott.

Borító: A Magyar Néprajzi Lexikonban közölt arcmásának részlete (arcanum.com)