Gótika a barokkban

Pálffy Lajos - 2019. március 13. 12:36

Ha a keszthelyi Balatoni Múzeum eme, Kővágószőlős mellet, a Jakab-hegyi kolostorrom ásatása során talált kályhaszemét jobban meg akarjuk ismerni, akkor mindjárt két, három irányban is el kell indulnunk.

S mivel így utunk meglehetősen hosszúra nyúlna és erősen fenyegetné eme sorozat cikkeinek megszokott terjedelmét, ezért hát csak nagy vonalakban ismertetjük a Szent Jakab kolostor történetét. És hát magáét a cserépkályháét, mit fűtőalkalmatosságét is. A Pécs melletti Jakab-hegy a maga 602 méteres magasságával ideális hely volt a kolostoralapításra. Mert a kora középkorban (mondjuk Itáliában is) sorra épültek védelmi okokból a hegyek ormaira a különféle szerzetesrendek fallal körülvett, sokszor bástyákkal is erődített kolostorai. Ez történt a források szerint Kővágószőlős határában is, ahová 1225-ben Bertalan pécsi püspök gyűjtötte egybe a Mecseken szétszórva élő remetéket. Ez lett a Boldog Özséb alapította egyetlen magyar szerzetesrend első kolostora, az indulásának esztendejéből származó dénárokat meg is találták az alapító atyák sírjaiban.

Barokk kályha gótikus díszelemekkel (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Aztán a virágzó kolostort 1543-ban, a közelítő török miatt elhagyták a pálosok, így az lassan romos állapotba került. Csak jóval a török kiűzése után, 1736-ban alapították és építették újra. A templom hajója és boltozata épen állt még, csak a torony és a sekrestye dőlt össze a barátok szállását adó, keletre néző épülettel együtt. Így aztán a templom mellett nem csak ez utóbbit építették újjá, hanem ennek mintájára új szárnyakat is emeltek. A szerzetesi cellák téglával voltak boltozva, és itt zöldmázas cserépkályhák adták a barátoknak a meleget.

(Időközben felmerült, hogy ez a szépen kidolgozott kályhacsempe a déli Bakonyból, a Sáska melletti Szentjakab pálos kolostornak ásatásairól került elő. Ez a rendház a török közeldtére elnéptelenedett, aztán talán le is rombolták. De az biztos, hogy nem építették fel újra.)

Amely fűtőeszköz jóval hatékonyabban működött, mint a korábbi kandallók, mert képes volt a hő tárolására is. Első darabjai a svájci Alpokban és Dél-Németországban tűntek fel a 13. század elején. Az agyagból épített kályhák falába a hőleadás növelésére cseréptányérokat illesztettek, majd már tudatosan így alakították ki a fazekasok ezeket a csempéket. A cserépkályha aztán elterjedt egész németföldön, majd Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon is. A praktikum után aztán idővel itt is szerepet kapott az esztétikum, amire szép példa a most vizsgált, az újjáépítés során készült, mérműves díszítésű, sárga mázzal égetett kályhaszem is. A 14,2 x 14 centiméteres, áttört gótikus díszelemeket mutató cserép, és a társaiból összeállított kályha valószínűleg egy tekintélyesebb barát celláját fűthette, vagy valamelyik közösségi térben volt felállítva. Gazdag díszítése az igényesség mellett az öntéssel történő sorozatgyártását is feltételezi, de erről talán majd a sorozat egy mások részében olvashatnak.