Goya lelkének rettenetes háborgásai
Pálffy Lajos - 2018. április 16. 11:22
190 éve hogy önkéntes száműzetésében, Bordeaux városában meghalt Francisco José de Goya y Lucientes, akit csak Goya néven ismerünk. És akit a modern festészet, ezen belül is az expresszionizmus előfutárának tartanak. Mert lelkének háborgásai ott vannak a vásznain, de még inkább metszetsorozatain, amik közül némelyek ma is elborzasztanak.
Egy ötvös gyermekeként látta meg a napvilágot Zaragoza mellett egy kicsinyke faluban, majd a gimnázium után tehetségében bízva a rangos San Fernando Akadémiára próbált bejutni, de ekkor még elutasítják. Ezért 1771-ben Itáliába megy tanulmányútra, de állítólag Rómában elcsábít egy apácát, ezért hazamenekül. Vérmérséklete, kicsapongásai miatt egyes feltételezések szerint a korai évektől szifiliszes, ezért is süketül majd meg 1793 tavaszán és ezért fordul majd a későbbiekben egyre jobban magába. De Zaragózába visszatérvén, előbb még új mesterre és támogatóra lel Francisco Bayeu személyében, a királyi udvarnak is dolgozó festő nővérét feleségül is veszi. 1774-től 16 éven át így faliszőnyegeket tervezhet antik- és vadászjelenetekkel, erős dekorativitással. Munkájára az uralkodó Bourbon família is felfigyel, megrendeléseket kap az udvar előkelőségeitől, IV. Károlytól, és fiától, VII. Ferdinándtól is. Csillaga egyre feljebb ível, elnöke lesz a San Fernando Akadémiának is, és 1799-ben már kinevezett királyi festő. De azt nem igazán lehet tudni, miért engedhette meg magának, hogy ne idealizáljon a portréknál, hanem a valóságot fesse. Így lesz IV. Károlyból ráncos kis öregember, a feleségéből pedig egy parókás, kócos szipirtyó.
1798-ban a királyi Szent Antal kápolna kupolájába és falaira is az utca embereit festi fel sokszor azok rútságával együtt. Egy év múlva pedig elkészül első, nagyhatású 83 lapos metszetsorozata, a Caprichos, amelyben pellengérre állítja kora társadalmát nem kegyelmezve a hatalmasságoknak sem. Ez már sokaknál kiveri a biztosítékot, még az inkvizíció is foglalkozik az üggyel, de Károly király megvédi a művészt. Akinek ebben a sorozatában már megjelennek az elmebetegségre is utaló jelek (pl.: Ha az értelem alszik, előjönnek a szörnyek c. lap), hogy aztán a Háború borzalmai címmel készülő 82 metszeten mindent elborítson a rettenet. A sorozat az erőszak és az öldöklés változatos formáit sorakoztatja fel az akasztástól a karóba húzáson át a csonkolásig, fojtásokig, sortüzekig, felkoncolásig olyan drámaisággal, hogy máig beleborzong az ember. Van miből merítenie, hiszen ekkor jelennek meg országában a hódító franciák, Napóleon katonái. Akik ellen 1808-ban népfelkelés indul, amit természetesen igyekeznek kegyetlen módszereikkel vérbe fojtani. Így Goya legismertebb képén, az 1808. május 3. címűn látható, természetellenesen erős lámpával alulról világított sortűz hétköznapi jelenet volt akkoriban Madridban is.
A látott borzalmak egyre mélyítették csak Goya betegségét, 1814-től tíz éven át Madrid mellett él egy házban, magányban. Ennek földszintjére és emeletére készíti el 14 „fekete festményét” olyan rémségekkel, mit a Saturnus felfalja gyermekeit. Nem véletlen, hogy a lélek háborgásának kivetüléseit (is) rögzítő expresszionisták (és szürrealisták) is megtalálják majd munkáit.
Borító: Senora Sabasa Garcia portréjának részlete (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)
