Gyertek értünk, ha akartok valamit!

Pálffy Lajos - 2019. november 4. 11:33

Az 1914-es adriai hadműveleteket jórészt a francia flotta, a franciák próbálkozásai jellemezték. Ez folytatódott egészen az első háborús esztendő végéig, amikor kénytelenek voltak belátni, hogy a nagy erőfölényük ellenére nem érhetnek el sikert. Sőt, a Monarchia búvárnaszádjai, és később majd a német tengeralattjárók is egyre komolyabb veszélyt jelentenek a Közép-Adrián operáló francia flottának.

Amelynek parancsnoka, Boué de Lapeyrere altengernagy amúgy szabad kezet kapott a francia haditengerészet vezetésétől, azt tett, amit csak akart. Elsődleges cél a szerb és montenegrói csapatok utánpótlásának biztosítása volt, amit, mint láthattuk, jó ideig Antivari kikötőjén keresztül meg is valósíthattak. Aztán ott volt a Lovcen-ütegek kalandja, ami már egyenlő volt a sikertelenséggel. A fő stratégiai cél, a Monarchia flottájának a védett kikötőkből való kicsalogatása és megsemmisítése sem sikerült. Így aztán a francia altengernagy úgy döntött, hogy hídfőállásokat épít ki a part menti szigeteken, hogy ezekről aztán hadműveleteket indíthasson, akár a szerbek támogatására is. Vagy ezek a támaszpontok esetleg kicsalogatják majd a Monarchia flottáját a megközelíthetetlen, parti erődökkel is védett kikötőkből. Aztán nem sikerült se a hídfőállás-foglalás, és 1915-ben a szerbek is megadták magukat.

Pedig de Lapeyrere megpróbálta: a lovceni kudarc után, november 2-án Lissa szigetén akarták a franciák megvetni a lábukat, ahol nem voltak osztrák magyar katonák, csak egy megfigyelő és jelzőállomás a Hum hegy tetején. Az itt szolgálókat szólították fel megadásra, de azok lekiabáltak, hogy bátran menjenek fel értük, ha akarnak valamit. Így aztán csak a sziget városkájának polgármesterét ejtették túszul 50 ezer koronát kérve a szabadságáért. Majd miután a nép csak 21 ezret tudott összeszedni, a franciák alaposan kirabolták a szigetet, és kihajóztak a nyílt vizekre. Eközben a Sebenicóban horgonyzó Helgoland cirkáló is kifutott torpedórombolóival, erre a franciák a túsz polgármesterrel együtt még jobban visszahúzódtak. Különösen hatásos volt a de Lapeyrere hajóihoz megérkező U 5-ös kilőtt torpedója, ami ugyan nem talált, de meggyőzte a franciákat, hogy errefelé nem tehetnek már azt, amit csak akarnak.

A következő hasonló akcióban Logosta szigeténél három francia csatahajó és ugyanannyi romboló vonult fel, de a partraszállók itt már csak a rádióberendezéseket és a világítótornyot tudták szétrombolni. Aztán vissza is tértek szépen ahonnan jöttek, Máltára. A már részben bemutatott tengeralattjáróktól tartottak leginkább, ezekből 1914-ben hét állt összesen a monarchia rendelkezésére. Pola védelmét látták el, innen lett az U 2-es és az U 4-es Cattaro elé vezényelve, ahol a francia búvárhajók kezdtek közben ólálkodni. Október 19-én a franciák torpedót lőttek ki egy aknakeresőnkre, majd 23-án az U 4-re is. De célt egyik vasszivar sem talált, viszont a támadások miatt megérkezett Polából az U 5-ös is a térségbe. A Monarchia tengeralattjáróinak harcairól a sorozat következő cikkében olvashatnak részletesen.

Borító: Tengeralattjárók, torpedók után kutatnak a reflektorok (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)