Győzelem és halál

Pálffy Lajos - 2020. március 3. 12:18

Igen, a július 21-én indított, és végül visszavert első általános roham nem döntött el semmit. Mehmed a vár lövetésére és újabb általános támadásra készült, mikor néhány keresztes, mondjuk azt, hogy virtusból átkelt a Száván és egy dombtetőről nyilazni kezdte a törökök táborát.

Aztán egyre többen követték őket, látva a veszélyes helyzetet, csónakba szállt maga Kapisztrán is, hogy megállítsa a spontán támadássá fajuló dolgot. De éppen az ellenkező hatást érte el, a maradék keresztes had is követni kezdte a Száva túlsó partjára. A szultán pedig előbb nem is vette komolyan a történteket, majd aztán mikor a keresztesek egyre többen lettek a táborához meglehetősen közel, a ruméliai, tehát a balkáni részeken birtokos lovas szpáhikból álló sereget küldte ellenük, akik eddig a tüzérséget fedezték. A szarvashibát Hunyadi a várból azonnal észrevette, és a maga lovasságával villámgyorsan elfoglalta a török ágyúkat. És azokat megfordítva, elkezdte lőni a keresztesekkel harcoló és a felsorakozott seregtesteket is. Az ágyúk visszaszerzésével a janicsárok élén maga a szultán próbálkozott többször, sikertelenül, sőt, még egy nyilat is kapott a combjába, amitől eszméletét vesztette. Így a beálló estében a török sereg maradékai visszavonultak, elhagyták az ostromállásokat. A szultán pedig elkeseredésében mérget kért, de persze nem adtak neki.

Igen, dicstelen visszavonulás volt ez, ott maradt a vár alatt a sátrak, a felszerelés csaknem teljes egésze, a török csapatok csak Mehmed és a maguk megmenekülésére koncentráltak. Annyi szerencséjük azért akadt, hogy hátvédnek ki tudtak állítani egy még érintetlen, szpáhikból álló nagyobb csapatot. De a keresztesek, és az a megmaradt néhány nehézlovas nem is lett volna alkalmas arra, hogy a menekülő török nyomába eredjen. Persze, megünnepelték a nagy győzelmet, de hogy a „hadak villámát” is elragadó pestis hogyan és miért jelent meg a győztesek táborában, arra csak találgatások vannak. (A kór terjedését nem lehet csak a temetetlen holtak számlájára írni.) Az biztos, hogy húsz nap múlva, augusztus 11-én a „fekete halál” elragadta Zimony várában Hunyadit, akinek gyulafehérvári temetésén Kapisztrán mondott gyászbeszédet. Őt jóval később, október 23-án vitte el a járvány, 1690-ben avatták végül szentté.

És 1717-ig nyugodhatott békében a délvidéki Újlak ferences templomában, mikor is az előrenyomuló Habsburg csapatok ellen a török által felvonultatott tatárok kifosztották a sírt és eltüntették a szent porhüvelyét. Pedig Hunyadi a diadal után azonnal elkezdte szervezni az új, a törököt a kontinensről kiszorító hadjáratot, amiben útitársa lett volna az öreg, de harcias ferences is.

Borító: Hunyadi szarkofágja a gyulafehérvári székesegyházban (Wikipédia)