Győzelemre fordította a visszavonulást

Pálffy Lajos - 2021. augusztus 3. 9:57

Hiába bízott forradalmi hevületében Kossuth, Görgei az erőket mérlegelve nem volt hajlandó csatát vállalni a fővároshoz egyre közelebb kerülő osztrák fősereggel. Így aztán a politikai vezetés Debrecenbe menekült, Görgei feldunai hadtestéből viszont egyre több tiszt távozott. Nem voltak ezek valami biztató kilátások a folytatás szempontjából, az biztos.

Arról is szót kell ejtenünk aztán, hogy Kossuth milyen minőségében kérlelte, utasította az ifjú tábornokot. Köztudott, hogy az első kormányban, talán nem véletlenül, a kevés befolyást, de annál nagyobb bukási lehetőségeket tartogató pénzügyminiszteri tárcát kapta meg. Ahol aztán becsületesen helyt is állt, és a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása után gyakorlatilag át is vette a vezetést. Tette ezt először a szeptember 15-én a kormány helyett megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, majd pedig kormányzóként is. Ez utóbbi, Hunyadi János óta ismert tisztséget a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után, 1849. április 14-én ruházták rá, másra nem is igen nagyon lehetett. Kossuth tehát politikai felettese volt Görgei tábornoknak, akinek „villámkarrierjét” amúgy is sokan ferde szemekkel nézték mind a katonák, mind pedig a politikusok között. Az első időkben teljes mértékben Kossuth emberének tartották, aztán a váci nyilatkozat után árnyalódott ez a vélemény.

Ugyanis a Pestet kiürítő Görgei nem a kormányt fedezte, hanem nagy meglepetésre északnak indult a Duna mentén. Vácon január 5-én pedig egy kiáltványt adott ki, amelyben tisztjei nevében leszögezte, hogy az V. Ferdinánd által szentesített áprilisi törvények platformján áll, onnan nem is lépne tovább, és az országra támadók azok, akik negligálják ezeket a törvényeket. A kiáltvány természetesen nem tetszett Kossuthnak és támogatóinak, akik már a trónfosztásban és a teljes függetlenségben gondolkodtak. Amihez viszont katonai erő kellett volna, az viszont csak igen korlátozott számban állott rendelkezésre. Görgeinek négy hadosztálya, 13 000 embere és 72 ágyúja volt, mikor elindult a Felvidék felé. Hadicélként a Debrecen felé törő osztrák erők lekötését és ostromlott Lipótvár felmentését tűzték ki. És Windisch-Grätz valóban nem tudhatta, hogy a VII. feldunai hadtest nem kanyarodik éppen Bécs, vagy az udvarnak ekkor otthont adó Olmütz felé. Így több irányból támadva (Götz, Csorich, Jablonowski és Schlik tábornokok), és szlovák felkelőket is bevetve próbálták megsemmisíteni erőit.

Amelyekkel egy hét szünetet beiktatva, gyakorlatilag a két legkeményebb téli hónapban Görgei folyamatosan úton volt a hegyek között. A sok kis összecsapás mellett három nagyobb ütközetet vívott meg hadosztályparancsnokaival (Aulich Lajos, Kmety György, Guyon Richárd és a kevésbé ismert Piller János) együtt. Kikaptak Selmecbánya felett, Szélaknánál, aztán a közeli Hodrusbányánál is, viszont Guyon végre megemberelte magát, és át tudott törni embereivel a Branyiszkói-hágón. Így aztán a két hónapos menetelés után (a bányavárosokban volt azért egy egyhetes pihenő) megfáradt sereg egyesülhetett a Klapka György által vezetett felső-tiszai hadtesttel. És ekkor már zajlottak a tavaszi hadjárat előkészületei, de az már egy másik történet.

Borító: A piarista Erdősi azzal a bizonyos kereszttel Branyiszkónál (Piarista Rend Magyar Tartománya CC BY-NC-ND)