Gyulaffy uram rettenetes öklelése

Pálffy Lajos - 2020. július 2. 10:17

Thury György uram mellett a bécsi királynak aztán volt még egy mindenhol bevethető várkapitánya és híres kardforgatója, Gyulaffy László. Együtt is kapták meg az aranysarkantyút I. Miksa pozsonyi koronázásán, 1563. szeptember 8-án. Ahol a páros viadalokban mindenkit legyőztek, de az új király – nagyon okosan – egymás ellen nem engedte harcolni a két mesteri kardforgatót.

Születésének helyét és évét neki sem ismerjük pontosan, talán a család régi fészkében, Csobáncon látta meg a napvilágot 1520 és 1525 között. 1549-ben már a veszprémi könnyűlovasok tisztje, 1551-ben pedig ott van Nádasdy Tamás Lippát is ostromló seregében. No és a pápai várban vezeti a lovasokat, ezeket a vidám, mindenre képes legényeket. Akik többet voltak portyán, kémlelőúton, mint a vári szállásokon. Egyes források szerint aztán szolgált lovasparancsnokként Pápán, Devecserben, Győr várában is, 1554 novemberének elején pedig a nála vendégeskedő nagyvázsonyi kapitánnyal, Horváth Gáspár urammal az ágyból kiugorva veri vissza a török éjszakai, Csobánc elleni támadását. Amikor pedig Miksa 1566-ban a győri táborba rendeli, rühellvén a tétlenséget, a másik friss aranysarkantyús vitéz, a közben Várpalotán reménytelen helyzetbe került Thury György segítségére indul, az uralkodó parancsa ellenére. (Ezt a Győr alatt gyülekező sereget várták nagyon a Zrínyi Miklós vezetésével vitézkedő szigetváriak, de a bécsi stratégák inkább arra gondoltak, hogy az ostromban jócskán elhasználódik majd az agg Szulejmán Bécs felé tartó serege, majd akkor kell megütközni. Így is lett, sőt meghalt itt a sok bosszúságtól maga a szultán is. Igaz aztán, hogy Zrínyi fejét is elküldte a török Miksának.)

Gyulaffy uram, akit a magyar Achillesnek is neveztek, tehát ott forgolódott Veszprém, Tata és Gesztes visszavételénél, a veszprémi várba az elsők között tört be 1566. június 30-án. Ezért aztán a következő év januárjában ki is nevezi Miksa veszprémi főkapitánynak. Közben a páros viadalok is folytatódnak, s mivel a bencések klastromából kialakított tihanyi várnak is ő a kapitánya 1560 és 1568 között, hát sokszor a Balaton jegén csap össze a déli part török kardforgatóival. Legemlékezetesebb ilyen diadalát a kis Hegyesd vára alatt aratja, mikor is az erősség agáját, parancsnokát hívja ki „kopjára”, ekkor történik meg az a „rettenetes öklelés” melynek során Gyulaffy kopjája az ellenfél páncélját átütve, annak hátán jött ki zászlójával együtt.

Hegyesd aztán a magyaroké lett, de a vitéz katona 1568-ban idézést kapott Bécsből hatalmaskodásai miatt. Mert a kapitány, ha emberei ellátásáról volt szó, igénybe vette más, többek között a veszprémi püspök jószágát is, amit már sokan nem néztek jó szemmel. És lehetett is valami a dologban, mert Gyulaffy uram nem Bécsbe indul, hanem családostul Erdélybe, János Zsigmond szolgálatába. 1575-ben pedig már Báthory István tisztje a kerelőszentpáli, Bekes Gáspár ellen vívott győztes ütközetben. Aki Bécs jelöltje volt, seregét is jórészt a királyi Magyarországról toborozta. (Balassi Bálint is katonái között harcolt, de szerencséje volt, a tiszteket lefejezték, ő fogsággal megúszta.)

Vitézségéért Gyulaffy uram Szilágycseh várát és városkáját, és még 63 falut kapott a pályafutását lengyel királyként befejező fejedelemtől. És élhetett még négy esztendőt biztonságban, békességben. Székelyudvarhelyen halt meg, testét hazavitték, ott van eltemetve a szilágycsehi templom kriptájában.

Borító: Mellszobra (kozterkep.hu)