Ha más nincs, hát akkor legyen ő!

Pálffy Lajos - 2018. december 17. 2:09

Valamit sejthetett I. Lipót, a nem éppen előnyös kinézetű uralkodó mikor is 1703-ban két fiával, Józseffel és Károllyal titkos szerződésben rendezte a trón öröklésének kérdését. Ebben már szó esett arról is, hogy mi lenne az eljárás, ha nem születik fiú utód a családban. A nem kívánt helyzet aztán elő is állt Károly uralkodása alatt.

Aki, mint arról már olvashattak, József bátyja hirtelen halála miatt került a császári és királyi trónra. S mivel elsőszülött fiúgyermeke, Lipót János néhány hónap után meghalt, Károly előrelátó ember lévén mindenek előtt legidősebb lányát, az 1717. május 13-án született Mária Terézia Amália Walpurgát jelölte meg utódjául. Másrészt pedig tisztában lévén azzal is, hogy akaratát nem lesz egyszerű keresztül vinni, továbbra is azon volt, hogy fia szülessen. De aztán Mária Terézia után már csak két lánya jött a világra, így 1723-ban legalább birodalma királyi részén sikerült elfogadtatnia a Pragmatica sanctiót, a leányági örökösödést. Ami ellen a bajorok már akkor tiltakoztak, de mint tudjuk mégis a porosz II. Frigyes lesz az, aki Károly halála után támadásba lendül, és az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) elragadja a gazdag Sziléziát a Habsburgoktól. E tartomány a maga fejlett iparával, kohászatával és bányáival kiválóan szolgálta is Frigyes ambiciózus fegyverkezési programját, de mi inkább maradjunk Mária Teréziánál.

Aki annak ellenére, hogy kijelölt trónörökös volt, éppen azt a nevelést kapta, mit egy átlagos Habsburg főhercegnő. Nevelőül Fuchs grófnét rendelték mellé, aki gondoskodott arról, hogy tanuljon nyelveket, történelmet, matematikát, etikettet, táncot, no és tudjon célba lőni is, hátha még egyszer szüksége lesz rá. S ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem lesz fiú örökös, megindult Mária Terézia férjének a keresése is. Ez a hosszadalmas, alkudozásokkal teli folyamat végül 1736-ban ért véget, mikor is kiházasították a nagylányt. Aki jövendőbelijét már gyermekkorában barátként ismerte, majd pedig egymásba is szerettek. Az 1722-től Bécsben élő Lotharingiai Ferenc ekkoriban igazából semmiben sem mutatott kiemelkedő tehetséget, csapodársága miatt még férjként sem váltotta be a reményeket. Ugyan Károly felesége helyett őt vonta be az uralkodás napi gyakorlatába, Magyarország helytartójának is kinevezte 1732-ben, és rábízta az 1739-ig tartó újabb török háború vezetését is. De Ferencet nem igazán érdekelte az uralkodás művészete, a pozsonyi ügyintézés helyett Bécsben lebzselt, és a török háborút is elvesztette Belgráddal és értékes szerb és bosnyák területekkel együtt.

Viszont ifjú férjként otthon azért helyt állt, négy év alatt négy gyermekük született, összesen pedig 16, ami még a köztudottan gyermekkedvelő Habsburgoknál is rekordnak számít. Apja hirtelen halála után így a 23 éves Mária Terézia nyakába szakadt minden, s ha a magyar rendek 1741. szeptember 11-én, Pozsonyban nem kiáltják az apját feketében gyászoló, a későbbi II. Józsefet a karján tartó, következő lányával, Mária Krisztinával már áldott állapotban lévő királynőnek, hogy Vitam et sanguinem pro rege nostro! (Életünket és vérünket királyunkért!), akkor összecsaptak volna a feje felett a hullámok.

Borító: Wikipédia