Háborús karácsonyok

Pálffy Lajos - 2022. december 23. 6:47

Mert a karácsony, a születés szent ünnepe akkor is eljön, ha dörögnek a fegyverek. Így volt ez a Nagy Háború idején, vagy a második világégéskor. És így lesz ez most is, mikor a szomszédunkban dúl a háború, aminek már legalább 200 magyar áldozata van. Háborús karácsony lesz hát a 2022-es ünnep, még ha nem is itt dörögnek a fegyverek.

De a háború itt van velünk a hírekben, a napi tízezer menekült érkezésében, itt van velünk az adakozásban, a segélyszállítmányok megszervezésében. Itt van velünk az árak elszabadulásában és a pénzünk elértéktelenedésében. Itt van velünk a félelmeinkben, hogy csak nehogy valami nagyobb baj legyen. Népünk a véres 20. században igencsak hozzászokhatott az ilyen érzésekhez, dolgokhoz. Szüleink, nagyszüleink, ha jól számolom, életük folyamán 10+1 háborús karácsonyt kellett megéljenek. Nekünk, a lakosság többségének, ez lesz az első ilyen, és talán sok helyen kevesebb haszontalanság kerül majd a feldíszített fenyőfák alá, és már az is biztos, hogy takarékosságból elmaradt a városok ünnepi kivilágítása is.

Az ünnepi kivilágítás, ami mondjuk 1944 fegyverzajos karácsonyán, a folyamatos légitámadások miatt biztosan be is lett volna tiltva. Már előtte sokat gyakoroltuk a teljes elsötétítést, még a halottak napi temetői gyertyagyújtás is tilos volt, de redőnyökkel, vastag pokrócokkal kellett elrejteni az otthoni lámpafényeket is. Mert az illetékesek járták az utcákat, és büntettek, ha fényt láttak akár egy keskeny sávban is kiszűrődni. De nem ez volt a 20. századi magyarság első háborús karácsonya. Az még 1914-ben eljött, és százezreknek hozott halált és bánatot. Mert az orosz fronton iszonyatosan nagyok voltak a veszteségek, az őszi hónapokban ottveszett a Monarchia haderejének színe-virága. És indultak a még fényesen kivilágított városokba, jól élő falvakba is az értesítések: meghalt az önként bevonuló, a nagyobbik és a nősülés előtt álló besorozott fiú is hősi halott lett.

Aztán ez volt az utolsó „lovagias” háború, amikor Szenteste, no és azután néhány napig elhallgattak a fegyverek, karácsonyfákat állítottak a lövészárkokban, meglátogatták egymást a szemben álló felek. Ilyenről már a II. világháborúból nem nagyon tudunk, az már totális háború volt, nem ismert megállást, kíméletet. De nemcsak a katonák szenvedtek a háborús karácsonyokon, hanem szenvedett minden háborús hátország is. Az ellátási nehézségek már 1915 végére jelentkeztek, de ez volt a helyzet a II. világháborúba való belépésünk után is. Minden erőforrás a front irányába tartott, a hátországnak a jegyrendszer mellett a pótkávé és a hústalan napok maradtak.

Karácsony böjtjét nem csak születés délutánján és estéjén tartották meg, így ment ez 1914-től 1918-ig, ebbe akkor öt karácsony esett bele. Aztán 1941-ben már megint hadban álltunk, és 1945-ben a lerombolt fővárosba és egy kivérzett, megszállt országba érkezett meg a Jézuska. Ez is öt egymást követő, háborús karácsony, és akkor már ne felejtkezzünk meg az 1956-os ünnepről sem, amikor ismét romokban állt Budapest, és már megindult a tömeges menekülés a nyugati határ felé. Ekkor is sorba kellett állni kenyérért, a karácsonyfára pedig jobb esetben otthon készített szaloncukor került. De a Kisded ekkor is megszületett, békét, örömet hozva a jóakaratú embereknek. Békét a szívekbe, amely béke egyszer elhozza talán ennek a háborúnak végét is.

Borító: Háborús karácsonyi képeslap (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

Itt kívánunk minden kedves Olvasónknak áldott Karácsonyt, és bort, búzát, békességet az új esztendőre!