Halál Micimackó házában

Pálffy Lajos - 2019. július 2. 8:57

Pontosabban annak udvarán, vagy inkább a medencéje mellett halt meg ötven évvel ezelőtt Brian Jones, a Rolling Stones alapítója és hangszeres zsenije. 27 éves volt, keményen ivott és drogozott, és nem akart több pénzt és turnét.

Polgári családban született 1942. február 28-án, apja templomi orgonista és karvezető volt, anyja pedig zongoratanárnő. Innen jött hát a nagyfokú muzikalitás, és jelleméből, neveltetéséből talán az is, hogy nem igazán tudott azonosulni a „rock and roll” életformával. De ettől függetlenül már szülővárosa, Cheltenhan iskolájában megrögzött lázadó volt, akit jobban érdekeltek a csajok és a zenélés, mint a tanulmányok. Így aztán szülei nagy bánatára ott is hagyta a középsulit, 17 évesen pedig több lány is a kegyeibe fogadta, aminek nem várt eredményei lettek. S mivel csak a zenéléshez értett, hát abból is próbált pénzhez jutni, volt utcazenész, egy-egy koncert erejéig beszállt alkalmi zenekarokba. Így futott össze Mick Jaggerrel és Keith Richards gitárossal is 1962-ben. Több zenész kipróbálása után egy év múlva már Bill Wyman és Charlie Watts is a zenekar tagja, ami az Angliában még újnak, frissnek számító rhythm and blues-ban utazott. A névadó állítólag Jones volt, és elkezdtek gördülni azok a kövek.

A Rolling Stones alig egy esztendő alatt London legtöbbet koncertező, legkedveltebb zenekara lett, és ebben nagy szerepe volt Brian Jonesnak is, aki a dalszerzés mellett menedzseri feladatokat is ellátott. Ezek voltak a nagy idők, ekkor születtek azok a számok, melyek nélkül ma sem mehet le egyetlen Rolling Stones koncert sem. 1965-ben, először Amerikában kijött a Statisfaction, majd megszületett a Paint It Black – amit megint csak állítólag Jones szerzett. És ott volt a Lady Jane is, és még 1965-ben feltűnt a zenekar mellett a gyönyörű Anita Pallenberg, aki mindjárt a szőke, jóképű Jones szeretője lett. És Pallenberg, akinek jó kapcsolatai voltak a művészvilágban, bevezette oda a Stonest is. És akkor csőstül jött minden, ami a felkapottsággal, népszerűséggel járt. Jöttek a turnék, és a fellépéseket követő hatalmas ivászatok, szexpartik, és természetesen a haverok által szállított drogok is. Utóbbiak legelőször a legérzékenyebbnél, Jonesnál, aki talán az összes közül a legkevésbé tudta feldolgozni a „siker, pénz, nők, csillogás” sokak által oly vágyott négyesét. Egészen mást hozott otthonról, és egyszer minden lázadás véget ér, így Jones külön utakat keresett, eltávolodott a zenekartól. Sosem volt termékeny szerző, az 1966-os, második albumon már egy száma sem szerepelt.

Aztán 1967-ben Jagger és Richards mellett őt is előveszik a drogok miatt. Óvadékot fizet, de kórházba kerül, közben Pallenberg némi Jaggerrel töltött kitérő után Keith karjaiban köt ki. De a kövek görögtek tovább, 1968-ben kijött a Beggars Banquet, rajta a Jupin Jack Flash, majd az év végén a Rock And Roll Circus is, az utolsó lemez, amin Jones ott volt. Ekkor már jó ideje a sussex-i Cotchford Farm, a Micimackó ház lakója alkalmi barátaival. Ide küldi Andrew Loog Oldham menedzser Jaggert és Richards-ot, hogy együtt öntsenek tiszta vizet a pohárba. És Brian Jones kiszáll a zenekarból, de a féktelen bulik tovább tartanak. És 50 évvel ezelőtt eljön a halál is egy alkohollal és drogokkal turbózott éjszakai fürdés után, ott a medence partján. És két nap múlva Jagger a londoni koncerten sokezer lepkét engedett szabadon a Hyde Parkban.

(De a temetésre, Jones szülővárosába már nem ment el, a zenekarból csak a basszeros Wyman volt ott, és a dobos, Charlie Watts.)

Borító: A medence egy turistával (youtube.com)