Hašek, a züllött alak

Pálffy Lajos - 2023. január 3. 6:05

Halottakról jól, vagy semmit, így mondják. Hát akkor ennek jegyében nézzük meg az éppen 100 esztendeje, ezen a napon távozó Jaroslav Hašek dolgait. Aki talán jó is, hogy alig 40 esztendősen meghalt, így legalább tiszta maradt a neve. Mert ha mondjuk megéri a kommunista hatalomátvételt Prágába, ki tudja még mi lett volna belőle.

Prágai polgári családból indult, atyja tanító, majd banki alkalmazott volt, de Hašek csak 13 éves volt, amikor meghalt, így nem is tudta befejezni a reálgimnáziumot, mert neki kellett magát és talán anyját és testvéreit is eltartania. Így aztán kereskedett ócska ruhákkal, de kutyákkal is. (Innen jött hősének, Švejknek a civil munkája.) Volt aztán a kereskedelmi iskolai érettségi után banktisztviselő is, de nem volt a szorgalom mintaképe, sőt sokszor be sem járt dolgozni, ezért ki is rúgták hamarosan. Így lett újságíró, olyan újságíró, aki ír mindenhová, csak pénzt lásson belőle. Írt ő a klerikális lapoknak, de a szocdemeknek is, és 1906-tól pedig a rendőrség által is nyilván tartott anarchista is volt.

Szóval, Hašek nem éppen egy mintapolgár, viszont jó tollú szatirikus, aki mindenben megtalálja a kipellengérezhetőt. És közben utazgató, írogató züllött alak, kocsmatöltelék, tisztes polgárasszonyok elcsábítója és romlott lányok kedvence. Sőt az I. világháború után bizonyítottan bigámista, amiért a törvény előtt is felelnie kellett. De 1912-ben megjelent négy novellányi terjedelemben Švejk története, ami hírnevet és pénzt is hozott neki. Talán nem is lett volna baj, ha megírja rögtön a folytatásokat, de ő inkább a Nagy Háborúban próbált szerencsét, 1915-ben, 31 évesen, mint a közös hadsereg (k.u.k.) bakáját, az orosz frontra vezényelték. Ahol egyből meg is adta magát társaival együtt, mert beérett az orosz titkosszolgálatok vetése, a szlávok, így a csehek is a cárban látták a patrónusukat, önállóságuknak a zálogát.

Bizony, még az is előfordult, hogy a cseh tüzérség az utolsó isonzói csatában a folyóparton álló magyar bakákat lőtte, ilyen visszaemlékezéseket is lehet olvasni. Így aztán Hašek, átálló társaival együtt a cseh légió tagja lett, amely fénykorában több tízezres seregként kezdetben Kolcsak admirális és a fehérek mellett küzdött a bolsevikok ellen, majd átfordulva, ők adták ki Kolcsakot a vörösöknek. Akik aztán nyomban agyon is lőtték a Balti-tengeren hajdan a németek ellen oly vitézül küzdő admirálist. De tudjuk, Hašek közben dolgozott a vörösöknek is, röplapokat, újságot is szerkesztett a Monarchia hadifoglyainak, amiben agitálta őket, álljanak a bolsevikok oldalára. De volt állítólag a mensevikekkel, és természetesen az anarchistákkal is, de hát ezeket hamar lenullázta a Lenin és Trockij vezette párt.

Az biztos, hogy 1920-ban ért csak haza szeretett Prágájába, amikor az már Csehszlovákia fővárosa volt. Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban címmel, 1921 és 23 között próbálja a világháborús katona Švejk kalandjait is megírni. Amiben bizony nem jó színben tünteti fel a magyarokat, de úgy általában a Monarchiát, annak vezető rétegeit. De nem tudja a tüdőtágulás miatt folytatni a nagy művet, ezért barátja, Karel Vanek lesz az, aki összerakja és befejezi azt, amit ma is sokan nagy kedvvel olvasnak.

Borító: Még a szeme sem áll jól? (Wikipédia)