Héderváry és Kamonyai önfeláldozása

Pálffy Lajos - 2020. január 29. 10:47

Sorozatunkban most két olyan magyar hősről olvashatnak, akik a nagy cél érdekében vállalták a biztos halált is. Vállalták azzal, hogy páncélt és fegyverzetet cseréltek vezérükkel, és így meg is haltak helyette. Kamonyai, avagy Kemény Simon Hunyadi Jánossal cserélt, Héderváry Dezső pedig Károly Róbert hadi öltözetét vette fel.

Ez utóbbi eset a Nápolyból érkezett király hatalmának megszilárdulása után, 1330-ban történt. Amikor is már arra is volt ideje és tehetsége Károly Róbertnek, hogy hadjáratot vezessen a hűbéri kötelezettségei alól szabadulni akaró havasalföldi vajda, Basarab ellen. Aki mellesleg befogadta a király ellen törő Kán Lászlót és fiait, akik pedig Havaselvéről (ahogy régiesen mondták) támadták az országot. Aztán a vérszemet kapó Basarab elfoglalta a szörényi bánságot, így 1330-ban meg is indult Károly Róbert büntetőhadjárata, szeptemberben Szörényvár ismét a magyaroké volt, októberben pedig a vajda székhelye, Argyasudvarhely sarát is magyar lovak tapodták. Basarab pedig meghunyászkodott, békét kért, de aztán a kivonuló királyi csapatokat november 9-én egy völgyszorosban románjaival (vlachok) tőrbe csalta. A sereg fele odaveszett, a király is csak Héderváry Dezső élete árán tudott megmenekülni.

A német eredetű család felemelkedése amúgy ekkoriban kezdődött, a Zsigmond ellen összeesküvő Kontot ugyan társaival együtt 1388-ban lefejezték, de Héderváry Lőrinc (1413-1447) már a nádori tisztséget is betöltötte és báróságot kapott szolgálataiért. Nem jutott ilyen magasra Kamonyai, avagy Kemény Simon családja, aki Hunyadi János szolgálatában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Kamonyai minden bizonnyal nemes ember volt, jól értett a fegyverforgatáshoz és Hunyadi mellett volt alkalma megedződni a törökkel folytatott csatározásokban is. Amikor az ismeretlenségből egészen a temesi ispánságig (később a kormányzóságig) jutó Hunyadi János az 1440-es évektől vezeti a déli, török ellenes akciókat. Amelyek a sorozatos betöréseket, rablóhadjáratokat voltak hivatva megelőzni. A török 1442 tavaszán 17 ezer katonával tört Erdélyre, a Mezid bég vezette sereg java része fosztogatáshoz, civilek gyilkolásához értő könnyűlovas lehetett, de Hunyadi ispánként és erdélyi vajdaként sem tudott nagy sereget kiállítani.

Ezért aztán az első csatában, Marosszentimrénél vereséget is szenvedtek a magyarok. A csatában elesett Lépes György erdélyi püspök is, aki mint tudjuk, nem éppen eme hőstettéről híresült el. Hunyadi ekkor a környék lakosságát is seregébe hívta, és a Szeben melletti döntő ütközet előtt megtörtént a kémek jelentése által kiváltott ruhacsere is. És Kamonyai hősi halált halt, minden török őt kereste a Mezid ígérte nagy jutalomért. Így aztán Hunyadi háborítatlanul irányíthatta az ütközetet, ami fölényes magyar győzelemmel végződött, Mezid bég is, fiai is holtam maradtak a harcmezőn. Megérte hát az áldozat, ha akkor Hunyadi elesik, száz évvel is tovább tart itt a török uralom.

Borító: Kemény Simon Somogyi Győző festményén (tortenelmiportre.blog.hu)