Heller „egykönyves” író lett A 22-es csapdájával

Pálffy Lajos - 2019. december 12. 7:57

Milyen érdekes, húsz éve halt meg Joseph Heller és akkoriban került lejtőre, mint olyan, maga az olvasás is. Azt is tudjuk, hogy a lejtőn nincs megállás, még akkor sem, ha olyan gátakat állítunk fel, mint Heller első, és legjobb regénye, A 22-es csapdája.

Ami annyira jó volt, hogy az „olvasás korában” egyszerűen nem lehetett kihagyni, valamirevaló gimista, entellektüel-jelölt, művésztojás, vagy leendő humán (és reál) értelmiségi kapásból idézte bizonyos mondatait, baráti társaságok nevettek megidézett poénjain. Egymástól kunyerálták a rongyosra olvasott köteteket, amelyek mindig olvasónál voltak, ha az ember a könyvtárakban kereste azokat. Aztán ott volt az a korai film is 1970-ből, de a könyv ismerete nélkül azt meg szinte hiába nézte az ember. Ja, most meg a rendezői babérokra is törő George Clooney készített minisorozatot belőle, nem lett különösebben jó ez sem, mégis csak megemlítem.

Hja, a 22-es csapdája naggyá tette, de csapdába is ejtette Joseph Hellert, aki ezáltal tulajdonképpen „egykönyves” író lett, pedig írt még öt regényt, drámákat, jó műveket. De mindent a 22-eshez mértek, az emberek már csak ilyenek. Joseph Heller amúgy a brooklini zsidó közösségben született, a II. világháború előtt egy műhelyben dolgozott, aztán bombázótisztté képezték ki. Majd pedig B 25-ösökön repülve 1944-ben, Itáliában vetették be. Ott, ahonnan aztán felszálltak a Magyarországot nappal bombázó amerikai kötelékek is. De arról nem tudni, hogy katonaként járt volna a mi légterünkben. A háború után aztán állami ösztöndíjjal került be a kaliforniai egyetemre, angol irodalom szakra. Majd 1950-ben már a Pennsylvaniai Egyetemen adott elő, és megjelentek első novellái is.

Rövid ideig reklámszövegeket is írt olyan nagy magazinoknak, mint a Time, vagy a Look. Oktatói között tudhatta később a Yale és a New Yorki Városi Egyetem is, de az 1961-ben megjelent, a világsikert is meghozó regény volt a meghatározó pályafutásában. Amit nyolc év után magyar nyelvre is lefordítottak és meg is jelentettek az Európánál. Nyilván azt adták be az illetékes engedélyező elvtársaknak, hogy ez egy imperialista- és háborúellenes regény, nevelő hatással lesz majd a szocialista olvasókra. Különös módon aztán az ifjúság fedezte fel magának, és terjesztette, tartotta fenn a hírét. Azért is, mert volt benne jó kis fekete humor, nagy adag irónia és szatíra. No és mindenféle nagy piálások, meg persze szex, amik mindig jó hatással vannak az ifjúság közérzetére. De különösen egy olyan korban, ahol minden le volt fojtva, ahol a felcseperedő emberke hivatalosan arra készül, hogy úttörőként méltó érdemeket szerezzen a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.

Ilyen világba tört be Heller a csapdájával, aminek 1995-ben amúgy megírta a folytatását is. És az a 200 oldal is ki lett adva, ami kimaradt „a” regényből. Vajon most 100 emberből hány van, aki ezeket is elolvasta?

Borító: Joseph Heller, 1986 (MDCarchives CC BY-SA)