Hiányoztak azok a fegyelmezett ezredek

Pálffy Lajos - 2018. november 26. 12:49

Aztán nem véletlenül húzódozott Rákóczi a felkeléstől, annak vezetésétől, tudta ugyanis, hogy Európa egyik legjobb, tapasztalt és jól kiképzett hadseregével kerül majd szembe. Nem kételkedett saját katonáinak vitézségében, de ez koránt sem volt elegendő mondjuk az ellenséges tüzérséggel, vagy a fegyelmezetten mozgó gyalogsággal szemben.

Márpedig Bécs, érzékelve a kétfrontos háború veszélyét, nem szedett-vedett csapatokkal jelent meg a magyar hadszíntéren. Így aztán hiába érkeztek meg a francia kiképzők, és a XIV. Lajos aranyain vásárolt lőfegyverek, Rákóczinak néhány fegyelmezett „udvari” ezreden kívül nem volt ütőképes gyalogsága. Ezért csak a könnyűlovasság portyái arattak kisebb-nagyobb sikereket, igazi nagy csatát a kurucok igazából nem tudtak nyerni. Pedig a Rákóczi által mozgatott seregek létszáma egyes számítások szerint 1706-ra elérte a százezer főt is. És jócskán voltak katonái között a török háborúkban edződött elemek, no és fegyverforgató nemesek is. A kezdeti sikerek egyrészt az ország területén állomásozó csekély számú Habsburg haderő, másrészt a könnyűlovasság gyors mozgása miatt jöttek, a felkelés június 15-i kirobbanása után három hónappal már jórészt a kurucok voltak az urak Magyarországon.

Így Bécs sem tétlenkedhetett tovább. Egyrészt a rómaiaktól már ismert módon megosztotta a nemzetiségeket, Rákóczi ellen fordította a szerbeket, a horvátokat és az erdélyi szászokat, míg a fejedelmet csak a rutének és a tótok támogatták általában. A katonai helyzet 1704 augusztusában, a höchstädti csata után változott meg, amikor is a Bécs felé menetelő franciákat és bajorokat tönkre verték a császár csapatai. Így aztán a Habsburgok a spanyol örökösödési háborúban is fölénybe kerültek, apadni kezdett a franciáktól érkező pénz is. Mert Rákóczit 1704 júliusában megválasztották erdélyi fejedelemnek, majd egy év múlva a szécsényi országgyűlésen Magyarország vezérlő fejedelmének is. Pénz viszont már nem volt, ezért Rákóczi rézből veretett garasokat, libertásokat, ezt viszont a nép már nem annyira szerette.

1705 végére aztán a kurucok elveszítették Erdélyt, igaz, a török háborúkban edződött Bottyán János generális és brigadérosa, a vasi kisnemes Béri Balogh Ádám sikereket ért el a Dunántúlon, de a felkelés csillaga már leáldozóban volt. Egy év múlva pedig szinte teljes defenzívában voltak a kurucok. Még egy szimbolikus lépéssel az ónodi országgyűlésen, 1707 nyarán megfosztották trónjától a Habsburg házat. Rákóczi pedig egy porosz herceget látott volna szívesen királyként az ország élén. Ezért is indult legjobb csapataival Szilézia irányába, de Trencsénnél Pálffy János és Viard tábornokok szétverték a sereget. A menekülés akkor lett általános, mikor a csatát személyesen vezető Rákóczi lebukott a lováról. Trencsén után pedig megindultak az átállások, a rosszul ellátott maradék hadat pedig a pestis is tizedelte. Hiába ígért aztán kollektív nemességet Rákóczi a hadba szálló jobbágyoknak, az ügy már menthetetlenül odalett. A fejedelem végül a felemelkedőben lévő Nagy Péter cárba vetette minden reményét, és a hadak vezetését Károly Sándor grófra bízva, 1711. február 21-én elhagyta az országot. Ahová sohasem térhetett már vissza, száműzetésben halt meg.

Borító: Emléktábla a kezdeti sikerekről (Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény CC BY-NC-ND)