Hitszónok, filozófus, jogász: Bende Szaniszló OFM pályaképe II.

Fáy Zoltán - 2022. április 13. 6:47

Százharminc éve született és kilencven éve halt meg tragikus módon Bende Szaniszló ferences szerzetes. A maga korában igen népszerű hitszónok volt. A neki adatott rövid negyvenegy év alatt valószerűtlenül gazdag életet élt, emléke mostanára mégis feledésbe merült.

Az írás első részében tehát egy a Sziklakápolnával kapcsolatos konfliktus kezdetéig követhettük a hitszónok, filozófus és jogász Bende Szaniszló atya sorsát. Amikor már az a hír járta a zúgolódó hívek között, hogy pálosok kerülnek majd a ferencesek helyére. Bende Szaniszló viszont annyira népszerű volt, hogy a grottát látogató hívek semmiképpen sem szerették volna, ha más szerzetesek jönnek a kápolnába. A házfőnök hivatalos állásfoglalásából az is kiderül, hogy kápolnabizottsággal kötött megállapodás egyik feltétele az volt: kisebb rendházat építenek a kápolna mellé a ferenceseknek. Így ugyanis állandóvá vált volna jelenlétük, megkönnyítve a lelkipásztorkodást – és nem utolsó sorban az ott szolgálóknak nem kellett volna négy és fél kilométert vándorolniuk minden nap a Margit körúti rendházból a Gellért-hegyre, majd ugyanennyit vissza. Mivel a rendház nem épült meg, Unghvári Antal tartományfőnök utasította P. Bende Szaniszlót, hogy szeptember 1-től hagyják el a grottát. Csakhogy Mészáros János érseki helynök közbeavatkozott, és így még két hétig tartott a ferences jelenlét a Gellért-hegyen.

Egy ideig P. Szaniszló szerkesztette a Ferences Közlönyt és a helyi Plébániánk című lapot. Nemcsak az íráshoz volt kiváló érzéke, ami prózában és lírában is megmutatkozott, hanem rendkívül jó szónok hírében is állt. Hogy milyen prédikátor lehetett, az részben egykorú leírásokból rekonstruálható, részben abból a recenzióból, amelyet Rézbányai József prépost-kanonok szentbeszédeiről írt. Ebből egyértelmű, hogy a prédikációt művészetnek tartotta: „Mint minden művészet, úgy a szónoklat is a művész ihletéből virágzik ki. Ha a művész beleringatja lelkét a szépségi élvezet azon állapotába, mely gyönyörködtető módon láttatja vele az eszme tökéletességét, akkor azt mondjuk, hogy ihlete van a művésznek. Az ihlet a lélek szárnya.” Nyomtatásban azonban csak egyetlen kis önálló füzete jelent meg, a Betűzene, amelyik műkedvelők számára, kottaolvasás nélkül igyekszik bevezetni a zongorázás rejtelmeibe. 1931-ben az amerikai magyarok lelkipásztori ellátására New Brunswickba küldi Oslay Oswald tartományfőnök, ezért visszaadta önkormányzati törvényhatósági bizottsági tagságát. Szeptember 2-án szállt hajóra. A New York közeli New Brunswickban a Szent László plébánia plébánosa lett, és a tizennégyezer fős magyar kolónia katolikusait kellett pasztorálnia. Emellett vezette az Oltáregyletet és a Jézus Szent Neve Társulatot. Az amerikai magyarok is hamar a szívükbe zárták a fáradhatatlan szerzetest, aki a hit elmélyítésére népmissziókat is tartott.

Halála tragikus volt. 1932. február 18-án előbb magyar műkedvelők előadásán vett részt a Szent László Teremben. Majd elvégezte gyónását és nyugovóra tért a Sommerset Streeti plébániaépület fából készült emeleti helyiségébe. Szerzetestársa, Blihár Barnabás házfőnök is aludni ment a saját cellájába. Valószínűleg valamilyen elektromos zárlat következtében az épület kigyulladt. Blihár Barnabás átkiabált Bende Szaniszlónak, majd az ablakon keresztül a gyorsan kiérkező tűzoltók létráján kijutott az utcára. P. Szaniszló azonban félálomban ahelyett, hogy az ablak felé indult volna, a folyosó irányába ment, ahol füstmérgezést kapott és meg is égett. A tűzoltók szobája előtt a földön találtak rá. Már nem élt. Tragikus halála után a boncoláskor derült ki, hogy előrehaladott gyomorrákja hamarosan nagy fájdalmakat okozott volna neki, és tulajdonképpen ettől menekedett meg a szerencsétlenség következtében. Halálhírét csaknem valamennyi hazai napilap közölte, Az Est, a Friss Újság, az Új Nemzedék, az Ujság hosszabb-rövidebb terjedelemben számolt be a tragédiáról. De részletes beszámolót jelentetett meg a Délamerikai Magyarság is.

Február 22-én temették a Szent Péter temetőbe. Szinte az egész város siratta a kiváló szónokot és népszerű lelkipásztort.

Borító: Bende Szaniszló OFM arcképe (Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár)