Horvát bán, erdélyi vajda, főlovászmester és nádor is

Pálffy Lajos - 2020. január 8. 12:15

Aztán ha már a taljánok vidám városaiban magát zsoldosvezérként is kipróbáló Toldi Miklósról írtunk, hát nem hagyhatjuk ki Lackfi Istvánt sem, aki kisebb hadsereggel próbálkozott itt, egészen pontosan Trevisio ostrománál érvényesíteni Nagy Lajos királyunk érdekeit.

A Lackfi família, mint annyian mások, felemelkedését Károly Róbertnek köszönheti. Az olaszul csak Caroberto néven illetett uralkodó hamar belátta, hogy az Árpád-ház utolsó időszakában hatalomra jutott kiskirályok sosem fogják elfogadni hatalmát, ezért új arisztokráciát hozott létre hű embereinek tisztségekbe helyezésével és javadalmazásával. Ilyen volt Lackfi (I.) István is, aki aztán már Nagy Lajos hadvezéreként működött a nápolyi kalandok idején. Rajta kívül még négy testvére is ott volt a király seregében, és neki is négy fia élte meg a felnőttkort. Köztük a legidősebb, (II.) István futotta be a legsikeresebb pályát, alig volt olyan magas tisztség, amit ne töltött volna be. A Lackfiak az első időkben a székelyek ispánja címet birtokolták, itt indult István pályafutása is az Úr 1367. esztendejében. Hogy aztán négy év szolgálat után Nagy Lajos horvát bánná tegye, mindössze 31 esztendősen.

Eme tisztségében kapja a királytól a feladatot, hogy a Velence által szorongatott, a magyarokkal szövetséges padovai hercegséget segítse meg egy kisebb sereggel. Trevisio ostrománál aztán az egyáltalán nem finnyás velenceiek török segítséggel lettek úrrá a padovai és magyar seregen. Az amúgy kiváló katona Lackfit is elfogják, de valahogy kiszabadul és 1372-től már erdélyi vajdaként szolgálja királyát. 1376-ban aztán csaknem két esztendő „szabadságot vesz ki”, a szentföldre zarándokol, nyilván valami lelkét terhelő bűn miatt. Eközben törnek előre itthon a régóta rivális Garaiak, avagy régiesen a Garák. De 1383-ban ismét csak Lackfi Istvánnak hívják a horvát bánt. Igaz csak alig egy esztendeig, mert a Garák megint megfúrják. A hatalmi harc a király nélküli országban (1382 után Nagy Lajos lánya, Mária királynőkét próbált uralkodni.) kissé alábbhagy, Garai Miklós nádor 1385-ben beleegyezik, hogy Lackfi ismét erdélyi vajda legyen. Az szegényen Magyarországra érkező Zsigmond nemsokára hívei között tudhatja, sőt, ő lesz az, aki a feleségét, Máriát és Erzsébet anyakirálynőt kiszabadítja a Kis Károlyt támogató, és Garai nádort legyilkoló Horvátiak fogságából. Ezért aztán II. István 1387-től az ország nádoraként, majd később főlovászmesterként ténykedik.

Ekkor kapja meg a család Komáromot és Óvárt Csáktornya, Simontornya, Tátika, Rezi, Osztrog és Fejérkő várai mellé. Amikhez még vagy 260 jobbágyfalu is tartozik. Eme gyarapodás aztán igen csak nem tetszik a Garaiknak, akik addig áskálódnak ellen Zsigmondnál, míg az 1392-től meg nem fosztja tisztségeitől. Az 1396-os nikápolyi vereség után pedig, miután Zsigmondról sokáig nincs hír, Lackfi végképp a magyar trónért fellépő Nápolyi László pártjára áll. Ezt használja ki Garai Miklós nádor és Kanizsai János esztergomi érsek, akik királyi menlevéllel tárgyalni hívják, majd a horvátországi Kőrösön 1397 februárjában fegyvertelen embereivel együtt legyilkolták. Szinte simára koptatott vörösmárvány sírköve őrzi emlékét a keszthelyi ferencesek templomában.

Borító: Mint egy igazi condottiere: lovasszobra Keszthelyen (kozterkep.hu)