Húsvétok bajban, félelemben

Pálffy Lajos - 2020. április 9. 10:36

Két olyan Húsvétot is hozott a véres huszadik század Magyarországnak, amikor nem a feltámadás öröme, dicsősége és misztériuma határozta meg az ünnepet. A Nagyhetet nem a halál felett aratott győzelem, hanem éppen a halál aratása tette emlékezetessé. Akárcsak most, de akkor véresebben.

Mindkét véres Húsvét egy olyan ideológia nevében zajlott, amely a nép ópiumának deklarálta a vallást, a hitet, legyen az bármilyen. És ennek megfelelően üldözte is a vallásukat gyakorlókat, hol szóval, hol tettel és fegyverrel. Mindezt tette pedig a felvilágosult és modern huszadik században, amely már az emberi szabadságjogok, a szólás- a gyülekezési- és a lelkiismereti, tehát a vallásszabadság jegyében kezdődött el. De az is biztos, hogy nem ezek a fogalmak határozták meg az életet a két világháború közötti magyar falvakban. Ahol jobbára csak elszenvedői voltak az „izmusoknak”, legyenek azok még oly sok világjobbító szándékkal is tele. Így volt ez 1919 tavaszán és nyarán is, amikor a vörös Budapest arra törekedett, hogy a fővárosban megszerzett hatalmat kiterjessze a magyar vidékre is. Amely pedig konzervatív volt, no és klerikális, inkább hitt a papjának és a kántortanítónak, mint a városból küldött agitátornak.

Nagy, és kemény fába vágták hát fejszéjüket Kun Béláék, amikor a „kommünvilágot” meg akarták honosítani vidéken is. Meggyőzéssel, vagy ha kell fenyegetőzéssel, fegyverrel. Nem véletlenül éppen 1919. április 20-án, Húsvét vasárnapján, Győrben mondta el Szamuely Tibor hírhedt beszédét, amiből most az ünnepre való tekintettel csak röviden idézünk: „Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. (…) Az ilyennek bele kell harapnia torkába. (…) A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. (…) Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommünvilághoz elvezet minket.” Győr egyházi központ volt, püspökkel papneveldével, erős felekezetekkel. És a kivezényelt emberek, a mindig mindenütt meglévő kíváncsiskodók megérthették, vagy meghajolnak, vagy eltörnek, mert itt nem lesz kegyelem. Eközben Budapesten némely, nem a nyilvánosság előtt elkövetett politikai gyilkosságoktól eltekintve „békésen” zajlott az ünnep. A Hősök terén a helyükről leemelt Habsburg uralkodók bronzfiguráira mászóversenyt hirdettek a gyerekeknek. A tömegrendezvény a hűvösvölgyi Nagyréten zajlott, focimeccsekkel, sorversenyekkel. Külön villamosok indultak ide a Széna térről, de élelmiszerről mindenkinek magának kellett gondoskodnia.

Aztán a Moszkvából küldött proletárok diktatúráját elsöpörte a történelem, de a másik, véresebb, szenvedéses Húsvét főszereplői megint csak jórészt Keletről jöttek. 1945-ben április elsejére esett a Feltámadás ünnepe, ekkor még az ország nyugati fertályában komoly harcok dúltak. A falvak lakói pedig vagy az erdőkbe menekültek, vagy a pincékben, saját maguk által ásott vermekben húzódtak meg értéktárgyaikkal. Öregasszonyoknak öltöztették a lányokat, csak az állatokat jártak megetetni a maradék férfiak, miközben körülöttük dörögtek a fegyverek.

Pedig Krisztus akkor is diadalmaskodott a halál felett, lélekben bizton tudták is ezt az akkor élő emberek. És sokak hite szerint diadalmaskodni fog most is, legyen a jó hír ez a csüggedőknek.

Borító: Feltámadási körmenet 1927-ből (Magyar Nemzeti Filmarchívum CC BY-NC-ND)