Ittfelejtett torpedókra bukkantak

Pálffy Lajos - 2021. november 18. 10:18

A Vörös Dunai Hajóhad zöme tehát a Duna felső szakaszán próbálta visszatartani az egyre inkább vérszemet kapó cseheket. Akik Pozsony elfoglalása után legszívesebben meg sem álltak volna a Balatonig, vagy később Sopron, Vas és Zala vármegyék megszállásával folyosót képeztek volna az új délszláv állam irányába.

Mindeközben az ellenséges előrenyomulások mellett kommunisták irányította országot sújtotta az antant blokádja is. Megszűnt a vasúti szállítás, az ország, amelynek megszállták azon területeit, ahol a szénbányái voltak, tüzelő- és nyersanyagok nélkül maradt. A vízi áruszállítás is szünetelt, hiszen Paks alatt, az uszódi aknazár mögött már az antant volt az úr, angol és szerb haditengerészeti egységek állomásoztak erre. Ide hajózott le a kommunisták hatalomátvétele után Pestről az angol kézben lévő Gizella is a Dunaflottilla fegyverzetének és hajógépeinek főbb darabjaival. A hajóhad főparancsnoka 1919 májusának elején Böhm Cosimus korvettkapitány lett, Ankner Béla a politikai megbízott fontos tisztségét látta el. De ők ketten, no és a tisztikar java (például a Marx névre átkeresztelt Újvidék kapitánya Kropsch Günter, a Szamos irányítója Blumenthal Norbert, a Maros parancsnoka Görgey Richárd, és a Lajta kapitánya Kuzma Gusztáv) sem tartoztak a tanácskormány, Kun Béla őszinte hívei közé.

Mindösszesen tehát 20 fegyveres és öt fegyvertelen úszó egység vagy kétezer ember volt 1919 zavaros tavaszán állományban, de meg kell említeni a Nagy Háborúból örökölt három üzemképesen maradt hidroplánt is, Wollemann István parancsnoksága alatt. És ott volt még az oroszoktól 1918 márciusában zsákmányolt, majd magyar szerelők által mozgásképessé tett  búvárhajó is, Hertelendy Andor irányításával. (Ezt végül nem vetették be, az újpesti öbölben horgonyzott, végül szétbontották.) Aztán 1919 márciusában, egy Budapesten veszteglő tehervagonban kilenc, tengeralattjárókra gyártott Schwarzkopf márkájú hatméteres torpedót is találtak. Ezeket Isztambulba tartó útjuk során érte itt a háború vége, az ottani német tengeralattjáró bázison vették volna hasznukat. A dunaflottillások pedig mindjárt torpedós osztagot szerveztek a fegyverekre, ugyan hiányoztak a gyújtófejek, az indítótöltetek és a műszaki leírások is, de ezeket Bécsből beszerezték, vagy éppen maguk gyártották le.

A Mladiáta János mérnök által tervezett torpedóvető állomást végül 1919. június 19-én Paks felett, az Ordasi-szigetnél állították fel, hogy a kilenc termetes acélszivarral jobb belátásra bírják az antant dunai erőit, ha azok támadó hadműveletet kezdeményeznének. De ekkor már csak öt nap volt hátra addig a bizonyos monitorlázadásig, amelyről a Tengerre magyar sorozat következő cikkeiben olvashatnak majd.

Borító: Torpedók egy hadihajó fedélzetén (MNL. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)