Justice for Hungary!

Pálffy Lajos - 2021. július 15. 11:57

Kilencven esztendeje annak, hogy két, a Nagy Háborút megjárt magyar pilóta világrekordot állítva Amerika keleti partjairól egészen Bicske és Felcsút határáig repült. Ugyan Mátyásföldön várták eme bátor férfiakat, de a benzinvezeték a tartály alján lévő szennyeződéstől eldugult, egy kukoricaföldön landoltak végül.

Július közepén pedig még csak az ember derekáig ér a tavasszal elvetett kukorica, így biztonságos volt a landolás, de hőseink, Endresz György és Magyar (Wiczek) Sándor szeme előtt nem ez a biztonság lebegett elsősorban. Hanem az, hogy ismét és ismét rádöbbentsék a világot Trianon igazságtalanságára, no és nem mellesleg tettükkel, rekordjukkal beírják magukat a történelembe. Tudjuk, Charles Lindbergh elsőként már átrepülte a két kontinens között az Atlanti-óceánt, Endreszék csak a tizenötödikek voltak azok sorában, akik utána megtették a levegőben ezt az utat. Viszont ők voltak az elsők, akik 5770 kilométert 25 óra 20 perc alatt megtéve, 230 km/h átlagsebességgel, egy lendülettel a kanadai szigetről Magyarországig jöttek. Rekordjukat tehát a leküzdött távolság és a levegőben töltött idő adta. Ehhez pedig azon túl, hogy remek pilóták voltak mindketten, kellett egy ilyen teljesítményre képes gép is, amit a műfajban a mai napig megkerülhetetlen Lockheed gyárban építettek. (1929 és 1930 folyamán Lockheed Sirius készült el, az első éppen Lindbergh megrendelésére.)

Azt is tudni kell, hogy a költségek mellett meglehetősen borsos ára volt egy ilyen masinának. A megközelítőleg 40 000 dollár egyrészt az amerikai magyarok egydolláros képeslapjaiból (5000), Lord Rothermere 10 000 dolláros adományából (ő adta a gép nevét is!) és végül az USÁ-ban virsligyártásból meggazdagodó Szalay Emil 25 000 dollárjából jött össze. No de essék szó már ezek után arról a két bátor férfiúról is, akik kilencven esztendeje az új-founlandi Harbour Grace repülőteréről felemelkedtek benzinnel színültig töltött gépükkel.

Endresz György 1893-ban az erdélyi Perjámoson, német anyanyelvű közösségben született, és csak 16 évesen, cserediákkánt tanult meg Szegeden magyarul. A Nagy Háborúban pilótaként, főhadnagyi rangban szolgált, 1915-ben, négy légigyőzelem után Lembergnél orosz fogságba esett. Szibériából kétszer is szökni próbált, végül hamis papírokkal, jórészt gyalog egészen Svédországig jutott (Finnország ekkor még a cár uralma alá tartozott).

Wiczek Sándor, a navigátor 1898-ban a tolnai Őcsényben, szintén sváb környezetben látta meg a napvilágot, majd változtatta a nevét Magyarra. Pilóta volt ő is az első világháborúban, majd 1920-ban a főváros és Győr közötti postajáratot repülte. Aztán a világhírnevet kihasználva még a nagy repülés évében az Államokba költözött, ahol a repülőiparban helyezkedett el.

A felcsúti landolás után a Hősök terén végül százezres tömeg várta a két hőst, akik Szalay Emillel együtt a Magyar Érdemkereszt III. osztályát is megkapták. Endresz aztán 1932-ben meghívást kapott az óceánrepülők római találkozójára, ahol május 21-én, a Littorio reptéren navigátorával, Bitai Gyulával landolás közben a földnek csapódott. A gép azonnal kigyulladt, esélyük sem volt a menekülésre.

Borító: Endresz és Magyar Sándor gépük előtt (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)