Juszupov nagyherceg nyári palotájában dőlt el minden

Pálffy Lajos - 2020. február 11. 8:04

Hetvenöt esztendeje egy közös nyilatkozat megtárgyalásával és jóváhagyásával ért véget a jaltai konferencia, amelyen többek között eldőlt Európa hatalmi felosztása is. Amit már korábban is lehetett sejteni, hiszen nem a Balkánon szálltak partra a szövetségesek, hanem Normandiában. Sztálin pedig úgy gondolta, ameddig eljutnak csapatai, addig az övé minden.

És így is lett, eme törekvéseknek pedig csak Churchill próbált ellenállni, a konferencia megnyitója Franklin Delano Roosevelt pedig még hangoztatta is, hogy bízik Sztálinban, annak emberségében. Pedig észrevehette volna, hogy nem az általa javasolt semleges helyszínen, hanem az egykori Juszupov nagyherceg nyári palotájában, a krími Jaltában rendezték meg a tanácskozást. A mozgásában korlátozott amerikai elnöknek Sztálin ezt azzal indokolta, hogy orvosai tanácsára nem utazhat messze. És valóban ekkorra már a „generalisszimusz” volt nyeregben, hiszen a nem elhanyagolható részben angolszász fegyverekkel, különösen járművekkel felszerelt csapatai 60-100 kilométerre álltak Berlintől. Úgy, hogy ez év januárjában Sztálingrádnál foglyul ejtették Paulus hadseregét, nyáron Kurszknál ledarálták a német páncélosok javát. Miközben a németeket kiszorították Afrikából és megindultak a repülő erődök és mindenféle bombázók német városok elleni bevetései is. Még a hű, de csak problémát jelentő szövetségest, Mussolinit is félreállították az olaszok.

Szinte az összes adu tehát Sztálin kezében volt, így aztán még arra is sor került, hogy Churchillnek el kellett árulnia fontos szövetségesét, a londoni lengyel emigráns kormányt, és annak haderejét, a németek ellen harcoló lengyel katonák tízezreit. Tette ezt azzal, hogy Roosevelt követelésére engedett Sztálinnak: elismerte a moszkovita lengyel kommunisták lublini kormányát. (Mikor a zárónyilatkozat elfogadásánál a londoni lengyelek várható tiltakozását emlegette Churchill, az amerikai elnök azzal intette le, hogy náluk tízszer annyian vannak, mégsem tart ettől.) Roosevelt közvetlen célja Jaltában amúgy az volt, hogy Sztálin lépjen be a japánok ellen vívott háborúba, no és majd a megalakítandó Egyesült Nemzetek Szövetségébe is. Sztálin a vétójogot kikötve bele is ment az utóbbiba, Japán megtámadásáért pedig gyakorlatilag Mongóliát, az ottani befolyást kérte és kapta cserében.

Churchill (és Roosevelt) elárulta a lengyeleket abban is, hogy keleten megmaradt az ország Molotov-Ribbentrop paktumban meghúzott határa, csak a német területekből kaptak kárpótlást – jórészt német lakossággal. Amúgy a tanácskozás előbb orosz, majd angolszász részről az aktuális hadi helyzetek felvázolásával indult és Sztálin fokozott érdeklődést mutatott a szövetségesek harci potenciáljával kapcsolatosan. Churchillnak többek között a német tengeralattjárókra fájt a foga, ezért is szorgalmazta Danzig, az egyik bázis elfoglalását. Sztálin viszont nem volt hajlandó még ezekre a napokra sem változtatni életmódján (déli kelés, hajnalig tartó megbeszélések és ivászat), ezért utolsó szólóként javasolta a másnap déli folytatást.

A 9 fejezetből álló nyilatkozat leszögezte még a németek feltétel nélküli megadását, szólt a megszállási zónákról, a jóvátételről és a háborús bűnösök felelősségre vonásáról is. A szöveget másnap egy időpontban olvasta be a három főváros rádióadója.

Borító: Szoboravató a 70. évfordulón, a Krím félszigeten (mult-kor.hu)