Károly és a magyarok

Pálffy Lajos - 2019. július 24. 11:18

Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mennyire is ápolt bensőséges viszonyt Károly a magyarokkal, a politikai vezető réteggel. Az biztos, hogy Tisza Istvánnal nem találták meg a közös hangot, de trónörökösként és uralkodóként is számtalan gesztust gyakorolt felénk.

IV. Károlyt közvetlen embernek tartották kortársai, és ez már korábban, tanulóévei alatt is így volt, mikor diáktársai csak „Főkárolynak” szólították a főherceget. Főkároly 1901-ben, 14 évesen járt először szervezett magyarországi látogatáson, ekkor eljutott a Hortobágyra és Erdélybe is. És hát ott voltak azok a Sopronban eltöltött évek, ahol kiváló magyar nyelvtudását is megalapozta. A mélyen vallásos fiatalember aztán magáévá tette a Rerum novarum szellemében fogant keresztényszociális elképzeléseket, eszméket, és tudatosan készült a trónra lépése után bevezetendő reformokra. Amik központjában a vidéki szegénység felszámolása állt, mégpedig a nagybirtokok állami kártalanítással történő felosztásával.

Aztán Tisza István ellenérzéseit még jobban kiváltva az általános választójog bevezetését is preferálta és azt is belátta: a nemzetiségi kérdést mindenáron rendezni kell. Ugyanakkor tiszteletben tartotta elődje politikáját is: „Viharos időkben lépek őseimnek, fennkölt elődöm által teljes fényében reám hagyott tisztes trónjára. Amidőn az Ég kegyelmét és áldását kérem magamra, házamra és szeretett népeimre, a Mindenható színe előtt fogadom, hogy az őseim által reám hagyott örökségnek hű sáfára leszek. Mindent meg akarok tenni, hogy mielőbb elmúljanak a háború borzalmai. Népeimnek igazságos, szeretetteljes fejedelme akarok lenni; az alkotmányt és törvényt tiszteletben kívánom tartani. Gondosan fogok őrködni a jogegyenlőség felett.”

Így aztán kényes helyzetbe került, amire nem utolsó sorban imái révén is megoldást keresett. A vasárnapi és ünnepnapi misék mellett a család, ha tehette, elmondta naponta a rózsafüzért, és volt esti közös imádkozás is. A királyi pár három napig böjtölt a budai koronázás előtt, Zita pedig – akihez őszinteségi fogadalom is fűzte – mindig férje mellett állt, sokszor ott ülve a magas szintű megbeszéléseken is. Lazítottak a szigorú, spanyol alapokon nyugvó udvari etiketten is, Zita pedig magyarul tanult Erzsébet királyné könyvtárát is használva. Magyarországi népszerűségüket az is erősítette, hogy 1917 májusában Gyöngyösre látogattak a városkát elpusztító nagy tűzvész után, Károly pedig vagyonából adományozott az újjáépítésre. Habsburg uralkodóként először, Károly ott volt az 1918-as Szent Jobb-körmeneten is. Sőt, még a trónfosztás helyszínére, Debrecenbe is ellátogatott 1918 októberében. Az elődje által alapított Signum Laudisra (Katonai Érdemérem) pedig a sasos címer mellé a Szent Korona is felkerült, de a legfontosabb kérdésekben nem történt előrelépés, szinte semmi sem.

Borító: Károly és Zita Gyöngyösön (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)