Kegyelem: kötél helyett por és ólom

Pálffy Lajos - 2022. január 4. 10:50

Kazinczy Lajos ezredes azért jobban járt, őt „kegyelemből” csak agyonlőtték Haynauék. Ez a kegyelem pedig abból fakadt, hogy nem volt tábornok, hadosztályt pedig mindössze egy napig parancsnokolt, mikor is utolsónak, Zsibónál megadta magát az oroszoknak.

Azok pedig végül Aradra juttatták a 29 éves ezredest, és aki Aradra érkezett, az nem remélhetett pardont. Október 20-án volt a születésnapja, 25-én reggel hét órakor pedig már a kivégzőosztag előtt kellett állnia. (A szokás szerint három katona lőtt rá pár lépés távolságból, kettő a szívére, míg egy a fejére célzott.) Kazinczy Lajos a nagy nyelvújító és költő nyolcadik, legkisebb gyermeke volt. 1820-ban született Széphalmon, 11 éves volt, amikor nyár végén atyja jobblétre szenderült. Maga mögött hagyva egy csomó adósságot, így két esztendő sárospataki diákoskodás után Lajos Sátoraljaújhelyen folytatta az iskolát, majd pedig a család barátai 1835-ben a tullni kadétiskolában helyezték el. Ennek elvégzése után, 1839 őszén a 9. Miklós huszárezredben kezdte meg a szolgálatot, előbb Pardubicében, majd csapatát Bécsbe vezényelték. Ahol, ahogy tiszttársai, ő is eléggé költekező életmódot folytatott, s mivel otthonról nem tudtak pénzt küldeni, hát adósságai miatt le is kellett mondania a tiszti rangjáról.

Ilyen helyzetben érte a márciusi forradalom, majd pedig Batthyány Lajos miniszterelnöki felhívása. Ami arról szólt, hogy minden volt katonatisztre szüksége van a hazának. Így Kazinczy is jelentkezik, és rögtön a Délvidékre is vezénylik a szerbek ellen. Itt már főhadnaggyá léptetik elő, majd századosként Ivánka Imre őrnagynak, a dunáninneni nemzetőrség parancsnokának a segédtisztje lesz. Ilyen minőségében harcolt vitézül a pákozdi és a schwechati csatákban, majd Ivánka elfogása után Perczel Mór alatt szolgál alezredesként. (A szintén Tullnban végzett Ivánkát hitszegő módon az osztrákok akkor fogják el, mikor a Pestre bevonuló Windischgrätztől indult vissza a sikertelen tárgyalás után.) Kazinczy, mint képzett, csatákat látott tiszt, nemsokára kiérdemli az V. Ferdinánd huszárezred vezetését, ott vitézkedik aztán a szolnoki és a ceglédi csatákban, majd már Klapka György dandárparancsnokaként a nagysallói csatában való helytállásért megkapja a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát is.

Aztán a nyár folyamán 7000 katonával Bem megsegítésére indul Erdélybe. Akit egyre komolyabban szorongat a Borgói- és a Tömösi-hágókon és a Vöröstorony-szoroson ismét betörő orosz és az osztrák túlerő. Az akció már nem hoz különösebb sikereket, de annyi eredménye azért van, hogy az Erdély északi részén harcoló honvédek tartanak ki a legtovább, és csak Világos után 12 nappal, Zsibón teszik le a fegyvert. Itt, a Wesselényi bárók kastélyában adja át a kardját Kazinczy ezredes, mint egynapos hadtestparancsnok Grotenhejm orosz tábornoknak, aki viszont Clam-Gallas osztrák altábornagynak adja tovább foglyait. Így került hősünk Aradra, mégpedig egyenesen Carl Ernst hadbíró testülete elé. Már zajlik a tárgyalása, amikor kivégzik a tizenhármat, és Carl Ernst, no meg az ítéletet jóváhagyó Haynau is úgy érzi, hogy bizony kegyelmet gyakorolt, amikor a kötél helyett a por és golyó általi halál mellett döntött.

Az utókor pedig Kazinczy Lajos ezredest a 15. aradi vértanúként tartja számon. (Kérdésünk akkor az Olvasóhoz az lenne, hogy vajon ki volt a 14.?)

Borító: mult-kor.hu