Kényszerkiegyezés

Pálffy Lajos - 2019. május 3. 10:24

Aztán ne hogy ám azt gondoljuk, hogy jószívű Ferenc Józsefnek elege lett a szegény magyarok elnyomásából, és ezért egyezett ki a magyar politikai vezetéssel. Nem, ehhez jóval prózaibb okok, jelesül háborús vereségek kellettek. Különben vélhetően még sokáig maradt volna minden a régiben.

Azaz német a hivatalos nyelv, nincsenek vármegyék és az országgyűlést sem nagyon hívják össze. Az országot idegen hivatalnokok irányítják, a birodalmat pedig teljhatalommal az ifjú uralkodó, a miniszterelnöki címet is magának tartva fenn. Ugyan a passzív ellenállás nagy érvágás volt a kincstárnak és a hivatalnokok, titkosrendőrök hada is sokba került, de Ferenc József meg volt győződve ekkoriban (is?) arról, hogy ő Isten kegyelméből uralkodik, és tulajdonképpen csak neki felelős. Csakhogy az ilyen szemlélet felett eljárt már az idő, Európa 1848-ban nagyot változott, az elnyomás, megszállás alatt élők szabadságot és önállóságot követeltek. Így tettek az olaszok is, akiket ugyan még 1848 tavaszán sikerült időlegesen lecsendesíteni, aztán tíz esztendő múlva ez már nem ment. A Habsburgok által uralt északi tartományokért kirobbant háború pedig súlyos osztrák vereségeket hozott 1859-ben Solferinónál és Magentánál.

Ahol a birodalmi seregek már nem bírtak az olaszokkal és a segítségükre siető franciákkal. Utóbbiak ugyan a magyar emigráció reményei ellenére hamar békét kötöttek, de Ferenc József birodalma a padlóra került. Kényszerű lépéseket tett tehát a 29 éves uralkodó, elbocsájtotta kedvenc belügyminiszterét, Alexander Bachot, újra magyar lett az állam nyelve, visszaállították a vármegyéket, no és 1861-ben az országgyűlést is összehívták. De csak azért, hogy Magyarország is küldjön már 85 képviselőt a nagy Birodalmi Gyűlésbe. Amit Teleki László egy az uralkodót el nem ismerő határozattal, az óvatosabb Deák pedig engedményeket tévő felirattal kívánt elutasítani. Ferenc József pedig augusztusban szépen feloszlatta az országgyűlést, hazaküldte a veszekedőket. Sőt, 1864-ben már a „nagynémet egység” élére állva, porosz szövetségben küldte csapatait Schleswig és Holstein hercegségek visszafoglalására. A dánok hamar meghátráltak, viszont a poroszok, akik maguk is a német egységen dolgoztak („kisnémet egység”: egységes Németország porosz vezetéssel), megtapasztalták szövetségesük gyengeségeit. Érett a háború, mikor Deák megírta azt a bizonyos Húsvéti cikket (benne a közös hadüggyel, külüggyel és a kettő fenntartására szolgáló pénzüggyel), és rövidesen az osztrák határra is vonatozott három porosz hadsereg. Amely történetesen hátultöltő Dreyse-puskákkal volt felszerelve, míg Ferenc József seregei még elöltöltősöket (1854 M Lorenz puska) használtak.

Így aztán 1866. július 3-án Könnigrätznél alul is maradtak, s ezután már az uralkodó is kénytelen volt belátni azt, hogy nincs más megoldás, meg kell egyezni a magyarokkal.

Borító: Porosz vezérkar Könnigrätznél (Wikipédia)